early bird search tree

太陽なんかの出るまくでない

とっくに一日おわったあとだー

しぶい顔して考えたのは

Szerelmességeimben sokat, sokat támadt fel leejtett szemhéjam előtt, alkonyatos távolban, a Nagyerdő lombjai közt a debreczeni Margit fürdő piros palotája.
Igen. Debreczenben láttam először kaszárnyát; Debreczenben láttam először szinházat.

月はむっつり、おこったようす

A borult piros Margit fürdő pedig, odakint a Nagyerdőn, az volt a méla Szépség, a halk, halk Ábránd, az elámult Fantázia, az ésszel utolérhetetlen, szájjal megmondhatatlan, öröm nélkül üdvösséges, balsors nélkül fájdalmas, növő leánynak, gyönge fiúnak adatott Hangulat.

夜の夜中のことだったから

Varázs lepte el a tamariszkusz ágait tavasszal, az olajfaleveleken hold sütött, a legtüzesebb nyári napon is.  A tamariszkusz-bokorról lengett a boldogság, a csend az olajfa közül ömlött a kollégiumi kertbe...

とはいえ、これはおかしな話

S nem volt és nem is lehet ünnepibb valami, mint a kollégiumi kert, a Nagytemplom háta meg a kollégium melle közt. Hamvveder áll magas alapon egy pázsitjában, másik pázsitjában fehér emlékoszlop, a protestáns gályarab lelkészek emlékezetére.

すべすべピカピカ光らせていたー

Debreczen... soha, soha sehol nem láttam annyi eszméletlen ragyogó kincset, sem a Vatikánban, sem a versailles-i kastélyban, sem a Kreml templomaiban, mint akkor, itt a Piac utcán, a Löfkovits Artúr ékszerész kirakataiban, a sötétkék bársony padkákon.
Se nem láttam olyan nagyságos, méltóságos, kegyelmes palotát, mint amilyen a debreczeni nagy kollégium.
A Westminster nem volt olyan komolyságos. Az a parlament a Temze-parton nem volt olyan impozáns, olyan rajongani való, mint a debreczeni kollégium.

精こんつくし、大波までを

Itt láttam először vasutat a városban, az utcán. Az volt a debreczeni kisvonat.
Itt láttam életemben először szobrot, aki nem Jézus. Féltem tőle. (Pedig az édes, szerelmes Csokonai volt.) Sajnáltam is, mert senki, senki nem szólt hozzá, sőt rá se igen néztek. Este még jobban megsajnáltam, mert minden ember hazamegy, lefekszik, csak ő marad a sötét ég alatt a szabadban, egyedül.

力のかぎりてりつけていた

És itt láttam először kétemeletes házat. És betonjárdát. Törtem a fejem rajta, hol találhattak ekkora hosszú, sima követ, s hogy lehet, hogy éppen olyan formára termett, hogy ide passzent legyen. Csoda volt.

日はキラキラと海にかがやき

Nem tudom, kit érdekelhetne a földön, hogy én iskolába jártam egy porciót itt Debreczenben.
Hogy itt láttam életemben először cilindert.
Meg hogy itt láttam legelőször afféle óriási üveges kirakatot és kávéházi tükörablakot. (Annak a Hungária kávéháznak az ablakai belülről meg voltak fecskendezve sárga porral, azt hittem, az valami ünnep... még ma is illúzióm van hozzá.)
(szép a hortobágy)

keresőfa