月はむっつり、おこったようす

A borult piros Margit fürdő pedig, odakint a Nagyerdőn, az volt a méla Szépség, a halk, halk Ábránd, az elámult Fantázia, az ésszel utolérhetetlen, szájjal megmondhatatlan, öröm nélkül üdvösséges, balsors nélkül fájdalmas, növő leánynak, gyönge fiúnak adatott Hangulat.