精こんつくし、大波までを

Itt láttam először vasutat a városban, az utcán. Az volt a debreczeni kisvonat.
Itt láttam életemben először szobrot, aki nem Jézus. Féltem tőle. (Pedig az édes, szerelmes Csokonai volt.) Sajnáltam is, mert senki, senki nem szólt hozzá, sőt rá se igen néztek. Este még jobban megsajnáltam, mert minden ember hazamegy, lefekszik, csak ő marad a sötét ég alatt a szabadban, egyedül.