viszi a moslékot

 Kint fújt a szél, s havas lucskot vert az ablakhoz.

Szegény édesanyját látta most, ahogy meztelen karral viszi a moslékot a disznónak. Lekönyökölt az asztalra s nézte, nézte vakulásig a saját betűit, s közben eszébe jutott tavaly, mikor ő otthon volt.

Egy hét múlva már jobban volt, fel is kelt, de maga is nevetett egy kicsit rajta, elfelejtett járni, csak úgy szédelgett, mint az őszi légy.

- Mikor megyünk a kollégiumba... - kérdezte egy este a bátyja váratlanul - órára? - tette hozzá szelíden.

Misi lesütötte a szemét, igen halkan mondta:

-Soha.

Soká hallgattak. A tűz világított, s kint a kis gőzös tutult.

- Akkor mi lesz belőled? - kérdezte a bátyja egészen halkan.

(Móricz)

tejet ittak

 Tavasszal kismalacok is lettek,

gyönyörű kis fehérségek, a bőrükön átvilágított a piros vér, tejet ittak, és néha némelyik bement az anyjával a vályúba, s abból is evett.

De mikor a hittanórákra gondolt, fáradtság lepte meg és unalom, hatodikban fekete pápaszemet kellett viselnie, mert fájt a szeme; akkor mindig aludt a vallásórán, mert soha olyan vallástanárral nem tudott találkozni, aki e legiszonyúbb és legizgatóbb dolgok tárgyalásánál képes lett volna gyermeklelkét megrezdíteni.

(Móricz Zs.)