a tájék szemléletébe merültem

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~  II.

Kezdem a legelején.
Kitűnően utaztam.


Hogy megindult a vonat, és eltűntetek szemem elől, bementem a fülkémbe, melyben két kellemes, igen jó modorú útitársam ült, egy fiatalember és egy agg, katolikus lelkész.


Én azonnal a tájék szemléletébe merültem, mely kedves változatosságával, üde színeivel lebilincselte érdeklődésemet, és figyeltem a természetet, mely csak a város falain túl bontakozott ki igazi pompájában, csak ott szólt lelkemhez az ő csöndes, vigasztaló szavával.


Vele társalogtam egész úton.

napok óta keresek tollat

Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4.
Hétfő este, fél 7 órakor.

Édes jó ___ !
Bocsássatok meg, hogy most írok tinektek, de eddig annyira elfoglalt a pusztai élet sok öröme, és vendéglátó rokonaim annyira gondoskodtak szórakoztatásomról, hogy levélírásra csak ma este szakíthatok időt.


Napok óta keresek tollat.


Tegnap egyetlen tollat találtam Béla bácsi asztalán, az is rozsdás volt, a tintatartó pedig ebben a nagy melegben egészen kiszáradt.


Berci unokaöcsém végre ezt az irónt bocsátotta rendelkezésemre.


Kénytelen vagyok irónnal írni.


Ezért is elnézésteket kérem.

summer's almost gone

bon-odori