a tájék szemléletébe merültem

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~  II.

Kezdem a legelején.
Kitűnően utaztam.


Hogy megindult a vonat, és eltűntetek szemem elől, bementem a fülkémbe, melyben két kellemes, igen jó modorú útitársam ült, egy fiatalember és egy agg, katolikus lelkész.


Én azonnal a tájék szemléletébe merültem, mely kedves változatosságával, üde színeivel lebilincselte érdeklődésemet, és figyeltem a természetet, mely csak a város falain túl bontakozott ki igazi pompájában, csak ott szólt lelkemhez az ő csöndes, vigasztaló szavával.


Vele társalogtam egész úton.