2006-11-24

egy tokiói szúnyog igaz története



Gépeltem a forró éjszakában, mikor látom, hogy egy szúnyog vergődik a kis üvegben, melyben tiszta vizet tartok festéshez.
Hetek óta csalom magam, hátha.
Aztán még reggel is benne volt, de már mozdulatlanul a viz szinén.
Másfelé volt dolgom, majd késődélután hallgattam Lénárd Sándor: Apám c. visszaemlékezését az internet rádión - s a szúnyog még ugyanott.
Ha megbillentem az üveget, verdes párat.
Kimászassam az ujjamra?
Az ablakon át egy löttyintés a körtefára.

2006-11-19

körtinta


krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat, japán betűket irnék s egy kacskaringós, kedves madarat krikszkrakszokat

2006-11-16

az élet vendége


az élet vendége - csoma legendárium

szemző tibor filmje
ma este
a calcuttai filmfesztiválon
és a tokiói wadabori parkban

2006-11-14

futsz



- Fucc! Hosszabban a cé-t! FuCC!
Egy teremnyi kisfiú-kislány lesi a számat, kottával kezükben.
Júniusi este, a rádió épületének nyolcadik emeletén, a sokadik folyosó sokadik hangszigetelt ajtaja mögött. Még az iskolai egyenruhában vannak mindannyian, és holnap is iskola. Kiejtésük hibátlan.
Alattunk a forró Yoyogi park, a gőzölgő Shibuya - szállodák, pálmafák, kalandor tendenciák.
Találkám lesz, kilencre jó lenne odaérni.
- Na, hadd halljuk.

Sándor futsz
Sándor futsz
struccot fogni
mégsem tudsz!

2006-11-11

mother’s

ISHIUCHI MIYAKO fotói a Tokió Fővárosi Fotómúzeumban



Olaszosan jóképű fiú, napszemüvegét a hajára föltolta, illik hozzá az aprópettyes fekete ing. Törpe lévén a csípőjéig ér a gyönyörű lánynak, aki viszont megteheti, hogy rojtosra-lyukasra szaggatott farmert viseljen, sőt, e rombolás csak még sugárzóbbá teszi arisztokratikus szépségét.
Többméteres fekete-fehér fotó alatt halad el a pár - maguk is kiállitási tárgyak, mint mi mindannyian ebbent az esztétikai töltésű levegőben.
A fotón egy régi női bugyogó. Hosszúkás, gazdagon csipkézett, kiterítve és langyos vasalóval hibátlanul elsimítva. Aki viselte, már nem él.
Ishiuchi Miyako fotóművésznő azokról a ruhadarabokról, tárgyakról készített képeket, nagyította föl és állította ki őket most itt, amelyek édesanyja testével érintkeztek. Az ő anyja, egy agg anya sebforradásos bőrét simogatták az utolsó éveiben.
Egy pár cipő kerekded kis orrával bumfordin mosolyog. Szépen szolgált, meg lett kímélve, most is őrzi nekünk örök, szelíd nőiességét.
Egy fölfüggesztett, s így térben lengő, finom fényekben fürdő selyemkombiné képe. Láthatatlan testet sejtünk benne, mely mintha ebben a pillanatban is meglibbenthetné.
Egy szál rúzs áll embernagyságban. Kupakja nélkül, csak úgy félmeztelenül. A retikülben hordva kikoptatott aranyozású burkolatot visel. Fölötte szárad az öreg ajak ritkuló érintéseinek nyomával a festékrudacska.
Oldaltermekben, monitorokon megnézhetjük Ishiuchi Miyako régi kiállításainak anyagát is.
Egyik híres témája a műtétek, sérülések után maradt bőrhegek voltak.
Egy másik: a hajdani bordélyházakról készített sorozat.
És a legelső: az évtizedekkel ezelőtti poros városka, Yokosuka.
Ishiuchi Miyako elmondja, hogy amikor fiatalon gépet vett a kezébe, úgy döntött, hogy legelőszöris azzal néz egyenesen szembe, ami a legjobban - taszítja. Yokosukát járta hát, ezt az alpári kisvárost nem is oly messze Tokiótól, a háború után rátelepült irdatlan amerikai katonai támaszpont városát, a vereség és a szégyen városát, ahonnan menekülni akart - szegénységben töltött gyerekkorának városát.
Az Ishiuchi Miyako - felvett név. Azonos a művésznő édesanyjának lánykori nevével.

2006-11-07

sztálin ellopta a macimat


Elmondhatom, hogy én még láttam Sztálint.
Négy hónapig voltunk együtt ezen a bolygón, majd - okosabb enged - beszállott Kháron ladikjába, s a túlpartra evezett.
Egyszer körbepillantok a rácsos ágyamban, s hát a leltár fehéren feketén mutatja: sehol a macim.
Légy boldog vele.



スターリンが僕のテディベアーを盗んだ
〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜

僕はスターリンと同時代に生きた。
四ヶ月間この惑星に一緒にいて、彼は逃げるが勝ちと、カーロンの船に乗ってあの世へと漕ぎ去ってしまった。
僕はそれから自分のベビーベッドを見回したが、その在庫リストには明白に、テディベアーは見当たらない。
いいよ、それで楽しく遊んでな。