mother’s
ISHIUCHI MIYAKO fotói a Tokió Fővárosi Fotómúzeumban

Olaszosan jóképű fiú, napszemüvegét a hajára föltolta, illik hozzá az aprópettyes fekete ing. Törpe lévén a csípőjéig ér a gyönyörű lánynak, aki viszont megteheti, hogy rojtosra-lyukasra szaggatott farmert viseljen, sőt, e rombolás csak még sugárzóbbá teszi arisztokratikus szépségét.
Többméteres fekete-fehér fotó alatt halad el a pár - maguk is kiállitási tárgyak, mint mi mindannyian ebbent az esztétikai töltésű levegőben.
A fotón egy régi női bugyogó. Hosszúkás, gazdagon csipkézett, kiterítve és langyos vasalóval hibátlanul elsimítva. Aki viselte, már nem él.
Ishiuchi Miyako fotóművésznő azokról a ruhadarabokról, tárgyakról készített képeket, nagyította föl és állította ki őket most itt, amelyek édesanyja testével érintkeztek. Az ő anyja, egy agg anya sebforradásos bőrét simogatták az utolsó éveiben.
Egy pár cipő kerekded kis orrával bumfordin mosolyog. Szépen szolgált, meg lett kímélve, most is őrzi nekünk örök, szelíd nőiességét.
Egy fölfüggesztett, s így térben lengő, finom fényekben fürdő selyemkombiné képe. Láthatatlan testet sejtünk benne, mely mintha ebben a pillanatban is meglibbenthetné.
Egy szál rúzs áll embernagyságban. Kupakja nélkül, csak úgy félmeztelenül. A retikülben hordva kikoptatott aranyozású burkolatot visel. Fölötte szárad az öreg ajak ritkuló érintéseinek nyomával a festékrudacska.
Oldaltermekben, monitorokon megnézhetjük Ishiuchi Miyako régi kiállításainak anyagát is.
Egyik híres témája a műtétek, sérülések után maradt bőrhegek voltak.
Egy másik: a hajdani bordélyházakról készített sorozat.
És a legelső: az évtizedekkel ezelőtti poros városka, Yokosuka.
Ishiuchi Miyako elmondja, hogy amikor fiatalon gépet vett a kezébe, úgy döntött, hogy legelőszöris azzal néz egyenesen szembe, ami a legjobban - taszítja. Yokosukát járta hát, ezt az alpári kisvárost nem is oly messze Tokiótól, a háború után rátelepült irdatlan amerikai katonai támaszpont városát, a vereség és a szégyen városát, ahonnan menekülni akart - szegénységben töltött gyerekkorának városát.
Az Ishiuchi Miyako - felvett név. Azonos a művésznő édesanyjának lánykori nevével.

Olaszosan jóképű fiú, napszemüvegét a hajára föltolta, illik hozzá az aprópettyes fekete ing. Törpe lévén a csípőjéig ér a gyönyörű lánynak, aki viszont megteheti, hogy rojtosra-lyukasra szaggatott farmert viseljen, sőt, e rombolás csak még sugárzóbbá teszi arisztokratikus szépségét.
Többméteres fekete-fehér fotó alatt halad el a pár - maguk is kiállitási tárgyak, mint mi mindannyian ebbent az esztétikai töltésű levegőben.
A fotón egy régi női bugyogó. Hosszúkás, gazdagon csipkézett, kiterítve és langyos vasalóval hibátlanul elsimítva. Aki viselte, már nem él.
Ishiuchi Miyako fotóművésznő azokról a ruhadarabokról, tárgyakról készített képeket, nagyította föl és állította ki őket most itt, amelyek édesanyja testével érintkeztek. Az ő anyja, egy agg anya sebforradásos bőrét simogatták az utolsó éveiben.
Egy pár cipő kerekded kis orrával bumfordin mosolyog. Szépen szolgált, meg lett kímélve, most is őrzi nekünk örök, szelíd nőiességét.
Egy fölfüggesztett, s így térben lengő, finom fényekben fürdő selyemkombiné képe. Láthatatlan testet sejtünk benne, mely mintha ebben a pillanatban is meglibbenthetné.
Egy szál rúzs áll embernagyságban. Kupakja nélkül, csak úgy félmeztelenül. A retikülben hordva kikoptatott aranyozású burkolatot visel. Fölötte szárad az öreg ajak ritkuló érintéseinek nyomával a festékrudacska.
Oldaltermekben, monitorokon megnézhetjük Ishiuchi Miyako régi kiállításainak anyagát is.
Egyik híres témája a műtétek, sérülések után maradt bőrhegek voltak.
Egy másik: a hajdani bordélyházakról készített sorozat.
És a legelső: az évtizedekkel ezelőtti poros városka, Yokosuka.
Ishiuchi Miyako elmondja, hogy amikor fiatalon gépet vett a kezébe, úgy döntött, hogy legelőszöris azzal néz egyenesen szembe, ami a legjobban - taszítja. Yokosukát járta hát, ezt az alpári kisvárost nem is oly messze Tokiótól, a háború után rátelepült irdatlan amerikai katonai támaszpont városát, a vereség és a szégyen városát, ahonnan menekülni akart - szegénységben töltött gyerekkorának városát.
Az Ishiuchi Miyako - felvett név. Azonos a művésznő édesanyjának lánykori nevével.
<< Home