maga mellé ültet

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ XI.

Ma is én vagyok a kedvence.


Maga mellé ültet, megölel, megcsókol, és azt mondogatja, amit kislánykoromban: "__ ne félj, míg engem látsz. De ha nem látsz majd, akkor félj, nagyon félj." Ezen mind a ketten nevetünk.

ambient

estefelé, cukor nélkül

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ X.


Etelka néni sokat zsörtölődik vele, hogy annyit cigarettázik, erről azonban, úgy látszik, sohasem tudja majd leszoktatni. De már nem vacsorázik, csak egy pohár tejet iszik estefelé, cukor nélkül, és Aleuronát-kenyeret eszik hozzá, mellyel engem is váltig kinál, természetesen tréfából.

másképp képzeltem el

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ IX.

Béla bácsi azonban kissé megváltozott.


Haja a halántékán deres, s én valahogy másképp képzeltem el. Nem is tudtam eleinte megszokni, néztem-néztem és mosolyogtam. Ő is nézett-nézett és mosolygott. Megöregedtem? - kérdezte tőlem. - Nem - mondtam -, dehogy. - Erre az egész társaság kacagni kezdett, s ő is kacagott.

秋のトリオ

őszi trió

a Nakano Minami
óvoda
nagytermében



violin:大和加奈
viola:小峰航す一
piano:田中玲奈

a vacsora vége

a Gembe pataknál,
óvodai rajzóra után



三島市　
子どもの絵描き教室の後
ゲンベ河　
そば屋さん