maga mellé ültet

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ XI.

Ma is én vagyok a kedvence.


Maga mellé ültet, megölel, megcsókol, és azt mondogatja, amit kislánykoromban: "__ ne félj, míg engem látsz. De ha nem látsz majd, akkor félj, nagyon félj." Ezen mind a ketten nevetünk.