kabóca, d-dúrban

( tokiói rajzok )

A cseresznyefasor kis térbe fut.
Anyák állnak le csivitelni az őszi alkonyatban, amíg begyűjtik a gyerkőcöket a zeneiskolából.
A White Cross éjszakai bár az emeleten.
Egy ottfelejtett csengő gombja, rajta egy hangjegy a muzsikáló évekből.
A földszinten barna szalaggal keresztberagasztva a tönkrement étterem ablaka.
Kabóca csapódik a lépcső betonjára, remeg, vonszolódik.
Odaveri magát újra száraz recsegéssel, pörög, nem vált lépcsőfokot.

szívesen fogadtak

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ IV.


Nagyon szívesen fogadtak mindnyájan, Béla bácsi, Etelka néni és Berci is.

sengai, 172

( tokiói rajzok )

A tusfestő szerzetes halálának évfordulóján a szigetsort erős tájfun járta be.
Végigáztatta a hegyeket, városokat.
Katedrálisokat festett viharfelhőkből, magasba szöktette a hullámokat, balettre korbácsolta az ágakat.
Leálltak a vonatok, nem szálltak fel a repülők, szünnapot adtak az iskolák.
Aki tehette, ki sem mozdult.
Az esőfelhők sarkában vágtató fehér foszlányok és a tündöklő kék ég alatt táncoló szélviharban, a tokiói Cédrusfasor kerületben a kert felől az ablaküveg és a csattogva remegő szúnyogháló közé húzódott be egy katicabogár.
Pihent, kapaszkodott.

és főleg tirólatok

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ III.



Elgondolkoztam a múltról és főleg tirólatok.
Az idő röpült.


Késés nélkül érkeztem meg.


Kocsival vártak.


Este már rokonaim körében költöttem el az ízletes, párolgó vacsorát, kedélyes beszélgetés közben.