a te csillagod

Kiss Tamás

SZINDBÁD ESTÉJE

A régi város, ahol a lelked megfogant,

már nem ismer, rólad emléke sincs;

a régi szavakat a halandók elfelejtik,

utcáidat a mappáról is letörlik.

A tornyok ismeretlen sóhajokkal üzennek,

olyan időt mutatnak fenn az órák,

amilyen a világon sincs sehol.

Szédülsz, remegsz. Aludd át ezt a századot…

De fönn a távolsági vezetékeken

már ott kering a kor roppant ereje.

Búg és liheg. Érted zihál. Ne félj.

Higanygőz-napok virrasztanak az égen,

homlokukon világol a te csillagod is.

Hátha majd minden elveszített szóra rátalálsz,

minden szó értelme azonos lesz önmagával,

akkor nem leszel többé egyedül. 

Várad, 1970

 

Kiss Tamás: Árnyékos út. Összegyűjtött versek 1934-1997. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997.