tusváros: 2012.10

何が鳴いただろうか

- Amig mossuk a fogunkat, mesélj valamit!

- Hol volt, hol nem volt, élt egyszer régen egy róka, akinek gyönyörű piros bundája volt. Egyszer elindult, hogy eleséget szerezzen a kölykeinek.

Csendes őszi este volt. A holdfényben csillogtak a szuszuki füvek selymes bóbitái. Ment, mendegélt a piros bundájú róka hegyen-völgyön át. Már átment az Oktogonon, túljutott a Zeneakán és egy hatalmas páfrányfenyőn is, amikor egyszercsak hangot hall a távolból: "röf-röf!"
Vajon mi röffent?

- Egy malac.

- Valóban. Ballagott hát nyugodtan tovább a falu felé. Nemsokára megint hangot hall, egy kicsit közelebbről: "miáu!"

- Macska.

- Na, mendegélt tovább. De most ugyancsak megijedt, mert közvetlenül a feje fölül hallja: "hu-húú!"

- Bagoly.

- Rövidesen be is ért a faluba. Egy ABC-ben előhúzta a pénztárcáját és bevásárolt: tököt, sárgarépát és padlizsánt. Telitöltött velük egy egész zsákot. A vállára kapta, és sietve szedte a lábát hazafelé. A rókalyuk előtt megállt, és halkan igy szólt: "nyikk!"
Előszaladt erre farkát csóválva kilenc kisróka.

Örültek a finomságoknak. Nyomban meg is vacsoráztak.

Utána fogat mostak, és jóizűen elaludtak.

- Ez igaz történet?

- Igen.

- Nagyon régen történt?

- Nagyon.

- Amikor a klasszikus autók jártak?

- Mégrégebben.

- Az Edo korszakban?

- Igen. Az eleje táján.

közönséges medvelepke

sengai 175

昭和６２年

later

Az 52. emeleti kiállítótérhez gyorsliftek hoznak fel, s innen, a Roppongi Hills felhőkarcoló tetejéről akár a láthatárig körbe-körbenézhetsz a gigantikus fővároson.
A mester, akinek a képei-írásai előtt állok, maga is az emberi tudás gyökércsúcsán alkotott, a világ egyik legfejlettebb kultúrájában. Nyilvánvalóan nem ide szánta a műveit. Egészen más célja volt velük. Próbálom elképzelni az ő országát.
(Aztán próbálok elképzelni egy tündöklően értelmes külföldi kisfiút, aki később a szüleivel arra a déli tájra menekült. Vajon ő miket rajzolt a porba, mit játszott, kiktől tanulhatott, mielőtt lebarnulva visszaindult a hazájába?)
Elidőzök egy kócsag képe előtt. Micsoda letisztult, elegáns vonalak! Micsoda halálbiztos és könnyű kéz!
Végül a mester palettája az, ami úgy velem marad, hogy más szemmel nézek ezentúl az íróasztalomra. Kiállították üveg alatt azt is. Egy kis falemezke néhány kerek bemélyedéssel a festékeknek, s a betűkhöz-rajzoláshoz egypár kihegyezett, szerény pálcika. Valakinek nagyjából ennyi felszerelésre volt szüksége.

Tiszta a paletta. Régesrég felszikkadtak róla a festékek. Csak az egyik kis bemélyedés mellett sejlik némi tus nyoma: halk hírmondó, bő háromezer évvel ezelőttről.