ékes szavakkal

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ XXII.

Este hat felé, hogyha meggyújtják a lámpát, Jókai regényét olvasom, "A kőszívű ember fiai"-t, melyet már ismertem, de csak most élvezem igazi szépségeit. Könnyezek Baradlay Ödönön és nevetek Tallérossy Zebulonon. Mennyire ismerte nagy írónk az emberi szív rejtelmeit, és mily ékes szavakkal tudta ecsetelni. Sajnos, csak a második kötetet találtam itt, az első elkallódott valahol.

fától az erdőt

recycled pencil

emlékrétegek

tomica

(Tokiói rajzok)

A gyorsföldalattira nem száll fel a férfi, de izgatottan kíséri és integet utána, mint az óvodások: Bye-bye!
Le-föl siet gondokba merülten, veszélyesen sínközelben, szapora ujjakkal gesztikulál a szeme előtt.
A személyvonatra felszáll, azonnal kiemeli könyvekkel tömött zsákjából a legvaskosabbat, a Tomica játékgyár matchbox kisautó katalógusát.
Citromsárga, nyitott sportkocsi.
Ezt az egyetlen oldalt tanulmányozza elmerülten.
Amikor leszálláskor becsapja a katalógust, csomagjából plüssállat-pár néz az égre.
Teddy mackó és bárány.

körhinta

Nem a játszótér hintáin, rácsszerkezetein, vadonatúj berendezésein hancúroztak, hanem odébb; a fáknak dűtve hátukat régimódi "komámasszony, hol az olló?"-t játszottak talán;
(Ottlik)