magyaróvárra megy

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ VIII.


Berci, kit negyedik gimnázista korában láttam utoljára, nálunk, __, ezen a nyáron letette Pesten az érettségit, egy magánintézetben, meglehetős nehezen, de már "érett", és jövőre Magyaróvárra megy, gazdasági iskolába.

kígyóút vezet le a kis érig

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ VII.


Képzeljétek, a dombon kert van, délszaki növények, rododendronok, és kígyóút vezet le a kis érig, mely már nem olyan nádas, a szittyót kiirtották, csónakázni is lehet rajta, de csak tavasszal, most kiszáradt.

Szóval, valóságos paradicsom.

jártam itt

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ VI.


Hét év óta nem jártam itt, és azóta sok minden történt.

tejbe mártottam

~ Tarkövi puszta, 1899. szeptember 4. ~ V.

Csak egy nem örült jöttömnek: Tigris.


A hű, kedves kutya nem ismert meg, sokáig ugatott, vicsorította rám a fogát, morgott.
Nem is mertem egyedül járni több napig.
Ma reggel aztán a verandán megbékítettem.


Kalácsomat tejbe mártottam és neki adtam.
Most jó barátok vagyunk.

el legyen olvasva

Antikvárium.
A zöld borostyán benőtte az oldalát.
Roskadásig tele van, belépni is alig lehet, a polcok köze olyan magasan tornyozva, hogy csak aki mászni képes, az juthatna a mélyére. Senki sincs benn, már nemigen vásárolnak itt. Ám az üzlet neonfényben úszik, nappal, fájdalmasan és fölöslegesen. Egyszerre zsúfolt és üres.

A vásárlóutcára kicsordultak a polcok és könyvrakások, a madzaggal átkötött csomók. Itt, egy könyvhalom tetején ül egy apró, erősen kopaszodó férfi. Centisre nőtt ritka borostával, csüggedten könyvbe horgasztott fejjel, nagy kiszolgáltatottságban.
Nem néz föl.
Olvas, lapoz, olvas.

Édes, erotikus lapok halmozódnak a bejárat mellett egy régi évtizedből, legfelül félmeztelen, kicsattanóan egészséges két szőke lány mosolyog.

Bealkonyodik, majd sötét lesz fönn az ég. A vásárlóutca meleg lámpái és az üzletből kivetődő fehér fény vegyülékében olvas a férfi, s dobálja-ejti maga mögé az átlapozott magazinokat.
Bent neonragyogásban fürdenek a könyvek, ezer és ezer világ: tudás, ízek, hangulatok. Bátorság, kalandok, látomások. Ha vállalnád és beveszed magad, az egyikben talán a Paradicsomra is rátalálsz.

Ernyőt bontottak a hazafelé tipegő nők, szemetel az őszi eső.
Fél tíz tájban a férfi hozzálát, s az utca felől a könyvhalmokat bezsúfolja az elérhető polcközökbe, illeszt és falaz szinte a plafonig. Mintha degesz bőröndöt szuszakolna, kívülről lehúzza a fémrolót.

Holnap újra kinyit.
Holnapután is.
Manóarc, Lennon-szemüveg, borostás öreg kabóca. Folytatja, kidobja magát az utcára valami vacak mellényben, túl a szégyenérzeten.
El legyen olvasva minden. Vagy legalább végiglapozva.
Az összes kép, az összes gyönyörű betű.