shine a light
1.
- Jó a világosság - makacskodott Martin Scorsese, aki Rolling Stones koncertet készült filmre venni a New Yorki Beacon Theatre-ben.
Fényre volt szüksége, kötötte az ebet a karóhoz, hisz minden mosolyvillanást, apró érzelmi áttűnést mutatni szeretne majd az arcokon.
Ám a világosító leszögezte: ha még azt a bizonyos reflektort is bekapcsolják, akár csak tizenkét másodpercre, Mick Jagger el fog égni.
- Megég?
- Meg.
- Azt nem akarjuk.
- Ugye nem.
2.
Shine a Light - a filmet már egy éve játsszák, és nem siettem megnézni. Ám most sürgető lett: ebben a hónapban bezárják a nagyszerű, fényűző panorámamozit a magasban, a Takashimaya áruház 12. emeletén.
Kialszik a Shinjuku negyed egyik csillogó pontja, egy fény Tokió fölött. Búcsúzóul levetítettek húsz filmet, amelyeket jobb nem DVD-n, hanem nagy vásznon és tökéletes hanggal látni.
Mintha ott lennél.
3.
A koncert végeztével a színfalak mögül, a zenekar öltözője tájáról, egészen a színház mélyéről hátrál ki a kamera, siklik ki a szobákból végig a folyosón a nyüzsgő személyzet, segítők, fotósok között, még csak sejtjük, hogy ez most a film utolsó snittje, egyetlen vágás nélkül már kiléptünk a szinház neonfeliratos bejáratán át az esti járdára, sőt, most megemelkedünk, szállni kezdünk a színház előtt csoportosulók és az autók fölé, az utca fölé, föl, föl, zökkenő nélkül a házak fölé, a városrész fölött vagyunk, már Manhattan fölött, már látjuk a magasból a teljes éjszakai várost, New Yorkot a fényeivel, sőt az eltörpült és földhöz simult világváros fölött a tágassá vált égen egy hatalmas teliholdat, s ez a hold változik át végül egyetlen villanással a kiöltött nyelv piros emblémájává, itt lesz vége a filmnek, mostmár ő ragyog New York fölött, a nyelv, immár ő az égen a legfelső hatóság, jó a játékosság, övé az utolsó szó.
- Jó a világosság - makacskodott Martin Scorsese, aki Rolling Stones koncertet készült filmre venni a New Yorki Beacon Theatre-ben.
Fényre volt szüksége, kötötte az ebet a karóhoz, hisz minden mosolyvillanást, apró érzelmi áttűnést mutatni szeretne majd az arcokon.
Ám a világosító leszögezte: ha még azt a bizonyos reflektort is bekapcsolják, akár csak tizenkét másodpercre, Mick Jagger el fog égni.
- Megég?
- Meg.
- Azt nem akarjuk.
- Ugye nem.
2.
Shine a Light - a filmet már egy éve játsszák, és nem siettem megnézni. Ám most sürgető lett: ebben a hónapban bezárják a nagyszerű, fényűző panorámamozit a magasban, a Takashimaya áruház 12. emeletén.
Kialszik a Shinjuku negyed egyik csillogó pontja, egy fény Tokió fölött. Búcsúzóul levetítettek húsz filmet, amelyeket jobb nem DVD-n, hanem nagy vásznon és tökéletes hanggal látni.
Mintha ott lennél.
3.
A koncert végeztével a színfalak mögül, a zenekar öltözője tájáról, egészen a színház mélyéről hátrál ki a kamera, siklik ki a szobákból végig a folyosón a nyüzsgő személyzet, segítők, fotósok között, még csak sejtjük, hogy ez most a film utolsó snittje, egyetlen vágás nélkül már kiléptünk a szinház neonfeliratos bejáratán át az esti járdára, sőt, most megemelkedünk, szállni kezdünk a színház előtt csoportosulók és az autók fölé, az utca fölé, föl, föl, zökkenő nélkül a házak fölé, a városrész fölött vagyunk, már Manhattan fölött, már látjuk a magasból a teljes éjszakai várost, New Yorkot a fényeivel, sőt az eltörpült és földhöz simult világváros fölött a tágassá vált égen egy hatalmas teliholdat, s ez a hold változik át végül egyetlen villanással a kiöltött nyelv piros emblémájává, itt lesz vége a filmnek, mostmár ő ragyog New York fölött, a nyelv, immár ő az égen a legfelső hatóság, jó a játékosság, övé az utolsó szó.
posted by bm at 4:49 PM
