tokiói levelek

képek szigete

絵の島
enoshima

the lunch date

(a matsumotoro teraszán)
















rizst, még?
kösz.
és salátát?
nem kérek.


松本楼のテラス

a nyakamat-rá-gingkó

- tokiói falevelek -


Ha sokáig élsz, nagyot tud fordulni körülötted a világ.
A páfrányfenyő egy kis településen nőtt fel, és minden nap a tengerre látott anélkül, hogy lábujjhegyre kellett volna ágaskodnia.

Mire háromszázadszor is elhullatta a leveleit, az aranysárga, apró legyezőket, faóriássá fejlődött - s egy fürgén modernizálódó fővárost látott maga körül. A tenger rég elköszönt már tőle és messzire visszahúzódott. Az ő életének első századában kezdték feltölteni a Tokiói öbölnek ezt a nyúlványát.

Ekkor egyszercsak költözésre szólították fel.
A fáknak ez nem szokásuk. Ők a hűség, a szülőföldhöz való ragaszkodás jelképei. Ahol először leeresztették a gyökereiket, ott fognak elmúlni is. Ha feléjük rúgsz egy labdát, még csak ki se lépnek elébe. Nem kóricálnak el.

Egy új század előestéje volt.
Messze, az öreg kontinensen, Párizsban éppen tíz éves lett az Eiffel-torony, egy másik településen, a Nagyszőlős melletti Verbőcön pedig az iskolapadban egy tíz éves fiú, nagyapám az asztalos mesterségről álmodozott - s a füzetébe az 1899-es évszámot írta.


Akkor készültek itt Tokió belső területeinek messzire tekintő rendezési tervei. A Keleti Fővárosban oda szánták nagy utak találkozását, a Hibiya kereszteződést, ahol a háromszáz éves páfrányfenyő (gingkó) állt.

A város megkapta a szomszédos feltöltött területeken működő katonai gyakorlóteret, hogy a helyén az első európai típusú parkot hozzák létre. A kerttervező Honda Rokuro döbbenten értesült, hogy a páfrányfenyő útban van, határozat született, hogy ki kell vágni.

Elsietett Tokió főváros vezetőjéhez.
"Vágják a nyakamat előbb, csak aztán a gingkót. "
Ő majd átülteti a faóriást a leendő park területére.
Csakhogy ez teljesen lehetetlennek látszott.
"Megoldom. A nyakamat teszem rá."

A páfrányfenyő csodálatos módon útnak indult.
Roppant utazása huszonöt napig tartott, nagyjából annyi ideig, amíg valaki hajóval eljutott akkoriban Európáig.
Ő 450 métert tett meg. Az új helyén szelíden kitapogatta gyökereivel az éltető nedvességet, és elfogadta ezt a földet otthonának.


* * *

A Hibiya parkot a város közepén 1903-ban megnyitották.
Az öreg páfrányfenyő e kert mélyén áll benn, a többi fákkal védve-körbeövezve, a Felhő-forma tó és a Fenyő-tövén-cseresznye étterem között egy kis emelkedésen, szálegyenesen, alig hihető hatalmasságában.
Alatta sétaút halad, körötte a sok díszlapulevél, az évszak sokszinű, szelíd virágai - lilák, bordók, fehérek -, s az étterem ernyős-szellős teraszának asztalai.
Luxusszállókra lát a parkon túl, e sokmilliós világváros közepén, északon a császári palota külső kertjére, nyugat felé a kormányhivatalok magas épülettömbjeire, keleti irányban pedig a Ginza negyedre.

Hi-bi-ya, a Múló-napok-völgye.
A park az elmúlt száz évben régi lett. Úgy állt meg benne az idő, hogy - a kertművészet tapintatos varázslataival, észrevétlen gondoskodásával - megmaradhatott egy régi, nosztalgikus állapotában.

Az időn kívüliség szigetének láthatod a modern világváros közepén, egy völgynek, ahol elaludt az óra és a naptár, vagy elbitangolt az idő, és külön, a saját kedvére sétál, a horizont elmosódik, s ha visszatérsz ide húsz év után, e völgyet ugyanúgy találod, a fehér kőpelikánok ugyanúgy szöktetik a vízsugarat a csőrükből, odajárnak a varjak inni a pelikáncsőrre, s talán még a platános kávézó pincére is ugyanaz - a hórihorgas, unott férfiú, aki szinte belekövült a változatlanságba -, s te úgy érezheted, itt valahogy hazatértél.

Nézed a békét, és azt hinnéd, itt száz éve semmi sem változott, ez a völgy fölötte lebeg minden földi nyomorúságnak.
Holott .... csak néhány szöglete tudott megmaradni eredeti állapotában.
Az 1923-as nagy földrengésből föllobbant tűzvészt a park is, a gingkó is megszenvedte.
A háború évei alatt pedig a fák zömét felaprították tüzelőnek. Még a kovácsoltvas kerítéseket is beolvasztották, a pázsitot beszántották, s hogy az éhezést enyhitsék, zöldségeket és rizst termeltek itt.

A páfrányfenyő túlélte mindezt - a tüzeket, a rombolást, a bombázásokat. Ő, aki egy sorsdöntő pillanatában elég fontos tudott lenni valakinek, hogy az akár a feje árán is megmentse - ma már elmúlt négyszáz éves.


Ami a nagyapámat illeti, ő nem lett asztalos, nem volt módjuk taníttatni. Fákat viszont ültetett később, hagyott ránk egy kertre valót. És nemrég az derült ki az újságból, hogy meghalt a világon az utolsó ember, aki még idősebb volt, mint az Eiffel-torony.

A Nyakamat-rá-gingkó erős, egészséges. Jó otthona van az egykori tengeröböl helyén, ránézésre szép jövő áll még előtte. Bámulom a csodát, hogy évről-évre egy teljes új készlet legyezőt tár elénk.
Bármilyen idős, levelei üdék, fiatalok.


-----------
松本楼　首かけイチョウ