az egér éve

Éjfél elmúlt.
Félórányira benne járunk az új évben. Ilyenkor mindenki a szentélyeknél tolong, családdal vagy cimborákkal, kettőt tapsol, jóscédulát húz, köszönti az esztendőt - az egér jegyében.

Kivételesen tiszta az ég, rég ragyogott ennyi távoli naprendszer Tokió fölött.

Mi az, hogy éjfél?
Mi az, hogy új év?

A Gyöngy út hosszan kigyózó fedett vásárlóutcájában egy lélek sem jár.
Sorban az összes üzlet bezárva, rolók leeresztve, rajtuk fenyő- és bambuszág, meg egy-egy szines plakát - elegáns egér-uraság piros térdelőpárnán tisztelettel felénk fordulva - jelzi, hogy az újév melyik napján nyitnak majd ki. Az idei hármas ünnepek hét közepére esnek, igy hosszabb szabadságra lehet menni. Van, aki harmadikán nyit, mások ötödikén, hetedikén.
A Páva ábécé előtt kartondobozokból épült fedezékben alszik valaki, mélyen behúzva fejét a hálózsákba.

A kerámiaköves utcába most egy kis elektromos rokkantjármű szalad be. Övé az utca, szabadon cikázik jobbpart és balpart között.
Gép és női felsőtest kentaurja.
Minden üzlet előtt megáll és időz picit, mintha precizen elolvasná, hogy melyik napon nyit, majd a szemközti oldalra fut, s úgy szlalomozik tovább.

Presszó, szusi-bár,
illatszer, manga-kávézó,
tortaüzlet, irószer,
köri-étterem, villamossági,
csupa lezárt roló.
Shangri-la indiai divat,
Álomállomás ágynemű-szalon,
- az összes plakáton azonos a felirat s az egér, csupán a dátumban váltakozik egy számjegy.

Ám minden üzlet, mindegyik méltóságteljes egér - köszönti a lányt az új év alkalmából.

Amikor hazaérsz a csillagos ég alatt, a kapunál vár valaki rád.
Tömött csomagot nyom a kezedbe, és máris eltűnik a sötétben.
Még az első napkelte előtt.