nem tapad moha
2007. május 24. csütörtök
pálmák közt
Este, a Hibiya parkban ülünk. Álló napok völgye, afféle Shangrila a város közepén a magas házak közt. Jobbra szemben az Imperial Hotel, ott szállt meg a Rolling Stones, mikor erre jártak.
- Ezen az ösvényen futotta hajnali köreit Mick Jagger.
- És onnan esett le Keith Richards - biccent Miyuki egy pálma felé.
Keith balesete tavaly tavasszal történt, de valahogy csak nyár végén hallottunk róla, s akkor erősen eltúlozva - jó, ha egyáltalán tudatra tér. Igy hát a Rolling Stonesnak bizonyára befellegzett.
Kiböngésztem a hálón, hogy lezuhant egy pálmáról, öt méter magasból, midőn a Fidzsi szigeti vakációjukon pajtásával, Ronnie Wooddal bevodkázva kókuszdiót szedtek. Egy új zélandi magánklinikára röpitették, meg kellett fúrni a koponyáját, hogy a vérömlenyt lecsapolják. Műtéte kitűnően sikerült.
Persze, nyilván mese. Ennyire elegánsan balesetezni - nem hanyattesik a vizes konyhakövön, hanem pajkosan, épp az imázsának megfelelően. Keith, a már hatvanas mákvirág, ma piás és egykor heroinista Stone. Ám ez a szépités nem zavar. A költészet erősebb az életnél, rendben van, legyen is erősebb, egy Stone másszon vissza és jöjjön le, ahonnan legtöbben már lejöttünk, a fáról. Egy Rolling Stone ne ágyban, párnák közt, hanem pálmák közt, rosszalkodás folytán bucskázzon - halni meg, akár - a sirba.
De hála az égnek, él és virul, koncertezik.
- Ott sem emberek másznak fel a kókuszdióért - jegyzi meg Miyuki.
- Hát?
- Majmokkal ledobáltatják.
Ezúttal megúsztuk, gondoltam. De a futurológusok már feszegetik a kérdést: lesz-e egyáltalán, s ha igen, világ lesz-e a világ a Rolling Stones után? Ha majd ... gördül a kő aludni?
pár mák közt
Ma Iwasaki Etsuko egy volt csoportját tanitottam.
Etsuko hirtelen agyvérzést szenvedett a kiskertjében - tavaly nyáron, majdnem a Keithről szóló hirrel azonos napon értesitett egy telefon egy este - jobboldala lebénult. A szomszédok találtak rá, szerencsére hamar. Az intenziv osztályra vitték.
Etsukó, aki intézménynek számit, a legfontosabb magyartanár és szépirodalom forditó Tokióban, egyedül élt egy házikóban, messze Tokiótól. Két órát utazott oda és kettőt vissza egy nyelvóráért. Évente egyszer, augusztusban úgy intézte, hogy szüneteljenek a tanfolyamai, és ekkor jött az igazi gyönyörűség: elutazott Balatonfüredre a forditóházba - végre nyugodt környezetben dolgozni. Ott fél évre valót képes volt haladni egy-egy regényben. Egyszerre öten laknak ott különböző országokból, a magyar irodalom szerelmesei, inspiráló társaság tehát, saját szoba, könyvtár, szótárak, séták, odalátogató magyar irók, akikkel konzultálni lehet ...
Aszkétaként élt. Utóbb már macskát sem tartott, hogy ne kelljen majd egyedül hagynia augusztusra.
Egy szerdai napon indult volna a gépe, ő hétfőn délután esett össze. A készülődés napjaiban egy forditáson dolgozott az utolsó pillanatig. Hetente háromszor is találkozott a szerkesztőnőjével, hogy a magyar regényből, mely évtizedek névtelen lappangása után most Európában váratlan sikereket arat - itt is eladható könyvet kovácsoljanak. Itt, ahol a magyar irodalom kevés embert érdekel. Az indulás előtti hétre el is készültek a kézirat teljes újra átfésülésével.
Nem utazott. Nem nézte át a levonatot. Újratanulja az irást balkézzel, rehabilitációs foglalkozásokból állnak napjai egy nagy intézetben, ahol hasonló betegek laknak.
A költészeten innen, a valóság. Küzd, gyakorol, azt mondja, szeretné elérni, hogy ismét utazhasson. Szétosztottuk egymás közt árván maradt csoportjait. A dombon, kerekes székkel megközelithetetlen helyen áll egy kis ház, polcain egy fél életen át gyűjtött magyar irodalom. A szomszédos bambuszliget, a füvek és a madarak már szeretnének beköltözni.
nem tapad moha
Látok egy gimnazista fiút régen, a Mátrában, egy turistaház esti teraszán. Két osztálytársa Rolling Stonest gitározik a tánchoz. As Tears Go By.
Még nem tudhatja akkor, hogy a mai napon miben él majd, miféle gondokban forgolódik, kihez hasonlit éppen azok közül, akikkel az álmait és a napjait benépesitette. Amikor már lassan lefelé kell ballagni a hegyről.
Lehet, hogy egy nagyvárosban él majd, ahol nyár lett éppen, s a horizonton, a látókörének szélén föltünedeznek a balesetek, próbameghalások, mint nyári tűzijátékok, robbannak sorra a minták, a zöld, sárga, rózsaszin petárdák.
pálmák közt
Este, a Hibiya parkban ülünk. Álló napok völgye, afféle Shangrila a város közepén a magas házak közt. Jobbra szemben az Imperial Hotel, ott szállt meg a Rolling Stones, mikor erre jártak.
- Ezen az ösvényen futotta hajnali köreit Mick Jagger.
- És onnan esett le Keith Richards - biccent Miyuki egy pálma felé.
Keith balesete tavaly tavasszal történt, de valahogy csak nyár végén hallottunk róla, s akkor erősen eltúlozva - jó, ha egyáltalán tudatra tér. Igy hát a Rolling Stonesnak bizonyára befellegzett.
Kiböngésztem a hálón, hogy lezuhant egy pálmáról, öt méter magasból, midőn a Fidzsi szigeti vakációjukon pajtásával, Ronnie Wooddal bevodkázva kókuszdiót szedtek. Egy új zélandi magánklinikára röpitették, meg kellett fúrni a koponyáját, hogy a vérömlenyt lecsapolják. Műtéte kitűnően sikerült.
Persze, nyilván mese. Ennyire elegánsan balesetezni - nem hanyattesik a vizes konyhakövön, hanem pajkosan, épp az imázsának megfelelően. Keith, a már hatvanas mákvirág, ma piás és egykor heroinista Stone. Ám ez a szépités nem zavar. A költészet erősebb az életnél, rendben van, legyen is erősebb, egy Stone másszon vissza és jöjjön le, ahonnan legtöbben már lejöttünk, a fáról. Egy Rolling Stone ne ágyban, párnák közt, hanem pálmák közt, rosszalkodás folytán bucskázzon - halni meg, akár - a sirba.
De hála az égnek, él és virul, koncertezik.
- Ott sem emberek másznak fel a kókuszdióért - jegyzi meg Miyuki.
- Hát?
- Majmokkal ledobáltatják.
Ezúttal megúsztuk, gondoltam. De a futurológusok már feszegetik a kérdést: lesz-e egyáltalán, s ha igen, világ lesz-e a világ a Rolling Stones után? Ha majd ... gördül a kő aludni?
pár mák közt
Ma Iwasaki Etsuko egy volt csoportját tanitottam.
Etsuko hirtelen agyvérzést szenvedett a kiskertjében - tavaly nyáron, majdnem a Keithről szóló hirrel azonos napon értesitett egy telefon egy este - jobboldala lebénult. A szomszédok találtak rá, szerencsére hamar. Az intenziv osztályra vitték.
Etsukó, aki intézménynek számit, a legfontosabb magyartanár és szépirodalom forditó Tokióban, egyedül élt egy házikóban, messze Tokiótól. Két órát utazott oda és kettőt vissza egy nyelvóráért. Évente egyszer, augusztusban úgy intézte, hogy szüneteljenek a tanfolyamai, és ekkor jött az igazi gyönyörűség: elutazott Balatonfüredre a forditóházba - végre nyugodt környezetben dolgozni. Ott fél évre valót képes volt haladni egy-egy regényben. Egyszerre öten laknak ott különböző országokból, a magyar irodalom szerelmesei, inspiráló társaság tehát, saját szoba, könyvtár, szótárak, séták, odalátogató magyar irók, akikkel konzultálni lehet ...
Aszkétaként élt. Utóbb már macskát sem tartott, hogy ne kelljen majd egyedül hagynia augusztusra.
Egy szerdai napon indult volna a gépe, ő hétfőn délután esett össze. A készülődés napjaiban egy forditáson dolgozott az utolsó pillanatig. Hetente háromszor is találkozott a szerkesztőnőjével, hogy a magyar regényből, mely évtizedek névtelen lappangása után most Európában váratlan sikereket arat - itt is eladható könyvet kovácsoljanak. Itt, ahol a magyar irodalom kevés embert érdekel. Az indulás előtti hétre el is készültek a kézirat teljes újra átfésülésével.
Nem utazott. Nem nézte át a levonatot. Újratanulja az irást balkézzel, rehabilitációs foglalkozásokból állnak napjai egy nagy intézetben, ahol hasonló betegek laknak.
A költészeten innen, a valóság. Küzd, gyakorol, azt mondja, szeretné elérni, hogy ismét utazhasson. Szétosztottuk egymás közt árván maradt csoportjait. A dombon, kerekes székkel megközelithetetlen helyen áll egy kis ház, polcain egy fél életen át gyűjtött magyar irodalom. A szomszédos bambuszliget, a füvek és a madarak már szeretnének beköltözni.
nem tapad moha
Látok egy gimnazista fiút régen, a Mátrában, egy turistaház esti teraszán. Két osztálytársa Rolling Stonest gitározik a tánchoz. As Tears Go By.
Még nem tudhatja akkor, hogy a mai napon miben él majd, miféle gondokban forgolódik, kihez hasonlit éppen azok közül, akikkel az álmait és a napjait benépesitette. Amikor már lassan lefelé kell ballagni a hegyről.
Lehet, hogy egy nagyvárosban él majd, ahol nyár lett éppen, s a horizonton, a látókörének szélén föltünedeznek a balesetek, próbameghalások, mint nyári tűzijátékok, robbannak sorra a minták, a zöld, sárga, rózsaszin petárdák.
posted by bm at 10:50 PM
<< Home