a királynő átfestése

- nyusza, tűzvész után -


Egy sárga gumicsizma volt a modell - mesélte Bancsi - és egy piros cipőcske. Egyszerű formák, alapszinek. A középsősök ma használtak vizfestéket harmadszor. Jól ment, látszott, hogy az alma-banán illetve a sárgarépa-padlizsán csendélettel már megvivtunk. Most is vigan toccsantották egymásba a szineket, volt, aki énekelve, sőt táncolva pingált, de már nem érezték szükségét, hogy végül az összes festéket egybekeverjék és a lapot vastagon, az elszakadásig, péppé ázásig szisztematikusan moslékbarnára lemázolják.
Ámulatos új szinek születtek. De kialakultak szépen a formák is, a csizma L alakja, meg a kisebb piros cipellő, s annak olykor a mosolygó arca.

Kihordtam a terasz betonjára a lucskos-folyós, nagy lapokat, a gyerekek elmosták az edényeket, ecseteket, nedves ruhával letörölgették a viaszkosvásznat.
Egy kicsi lány, a legszelidebb, megszólitott, s megkért, kiabáljam, legyek szives, azt, hogy "Tűz van! Tűz van!"
- Miért?
- Mert megint szeretném hallani.
- Hogyhogy megint?
- Hát, a múltkor olyan jó volt, mikor kiabáltad.
Az udvar felé mutatott.
Most végre eszembe jutott. Két hónapja történt, hogy a rajzolást és az óvoda összes foglalkozását megszakitotta a tűzvédelmi gyakorlat. A gyerekeket az óvónénik kivezették az udvarra, csoportonként úgy ültek, hogy lássák középen a piros műanyag útelzáró kúpot. Ez a karcsú figura alakitotta a tűzvész szerepét.

Egy felnőtt tüzet kiabál, odaszalad az oldalt letett poroltóhoz, fölkapja, irányt vált, a piros bábu közelébe fut, és két méterről körbefújja fehér porral. A cselekvéssort külön-külön hibátlanul eljátszotta egy konyháslány, az irodai mindenes fiú, s a védőnő. Közkivánatra én következtem. Nem akartam meghallani, de előhúztak. A gyerekeknek tetszett, hogy meg lesz ismételve a szindarab, amivel még nem teltek be.

Megálltam hát az udvar közepén, nyugtáztam a távolságokat, a poroltó helyét, a feladatok sorrendjét. Ez a terület a szomszédban lakó dúsgazdag családé volt valamikor, ők adták el ősi kertjük egy darabját, s azt tartják, ahol gyerek van, ott természetes, hogy zsivajnak is kell lennie. Semmiféle visitás nem billenti meg a nyugalmukat. Végighordoztam a tekintetem az összes kis lurkón, akik dideregve guggoltak sorban a földön.

Megpillantottam a lángot ...
a piros királynőt ...
Én lépek.

Ennek a végjátéknak a szives megismétlését kéri most tőlem a kislány, s már rajzanak is köré a többiek.
- Ja, vagy úgy.
Fölmérem őt tetőtől talpig.
Tiszta, komoly tekintet. Kezecskéit szépen megmosta, nem maradt rajtuk sárga vagy piros vizfesték. Rózsaszin trikóján az U*SA HA*NA (Nyu*sza vi*rág) cimű anime szereplői táncolnak: tapsifüles, tulipánokkal.

Készen áll, hogy vezessen. Be a festészetbe.