kis új szállás
- Shinjuku álom-állomás -

Sin nuku - igy hivatkozott rá Emese, egy magyar diáklány, aki bájosan ironikus neveket tudott adni.
Ezernyi vonat, hév és metró, napi kétmillió utas halad át a pályaudvaron, melyről azt tartják, az egyik legforgalmasabb a világon. A Shinjuku (=sindzsuku) állomást nem is igen lehet elkerülnie annak, aki Tokióban megfordul.
A két irásjel - Új Szállás 新宿 - arról mesél, hogy az Edo korban a vidékről föllátogatók hálóhelyei voltak itt, fogadók, panziók, s mindaz, ami velük jár, a bódulat és a kicsapongás intézményei.
Mindmáig eleven a negyednek ez az arca is - huszonegyedik századivá finomodva.
Nyugaton a felhőkarcolók, drága hotelek, fővárosi közigazgatási hivatalok. Délről az egyenként háztömbnyi nagyáruházak, a parkok. Keletről a mulatós-ivós negyed ezernyi bárja, bizarr klubja, a különleges, szélsőséges izlésűek környékei.
- Szerintem úgy is hivhatnánk, hogy Kisújszállás - vélte Bancsi.
- Sőt - tóditott Emese, és ujját billegtetve imitálta a röpülést- akkor már legyen Kisujj-szállás.
- Tök jó - kapta fel a fejét újságiró barátjuk, Minamiuri Yoshio. Kisujját ő is félretartotta, óvatosan és nem túl magasan. - Ugye, tudjátok, mit jelent ez a japán gesztusnyelvben?
- Csaj - bólintott Bancsi. - Valakinek a barinője.
A hangosbemondó vette át a szót, és a befutó Yamanote vonat zakatolása ... Kisújszállás ... Kisujj-szállás ... aztán szépen surrogva nyiltak is az automata ajtók, s ontották ki hármójuk mellé a peronra - kisujj-szállás - a csinos utasok tömegeit.
Vajon meggyökerezik-e valamelyik elnevezés a tokiói jagyar nyelvben? S ha igen, melyik? Hiszen tudjuk, a nyelv, még egy tengerentúli laza kis csoporté is autonóm lény, megvan a maga kényes izlése, megvannak a szempontjai. Ő maga tudja, mit hajlandó befogadni az ajánlataink közül.
Föld alatt és föld felett futó utcák, személyesre kitaposott ösvények. A bevált könyvesbolt, lemezüzlet, kávézó, a holdas nyári estére való tetőterasz, a szerkesztők hivatalos ügyeinek intézésére alkalmas, fonott székes presszó, az elbújva olvasgatós helyek ... Telnek az évek, s te azon kapod magad, hogy már nem is vagy vidéki Edóban. Megtapadtál, fölmelegedtél iránta, kibélelted. Egyre több metróállomás köszön rád, s a neveden szólit.
Téli vasárnap este, dermesztő eső csepereg.
Shinjukuban a hév felé ballagsz.
Szépen sikerült a mai nap?
Akárhogy is, pihenten akarod kezdeni a hétfőt, sietsz az otthonodba.
S ha az nem volna, legalább fedél alá.
Amott a járdán, egy nagyáruház oldalában, éppen készül papirdobozokból egy kis új szállás.

Sin nuku - igy hivatkozott rá Emese, egy magyar diáklány, aki bájosan ironikus neveket tudott adni.
Ezernyi vonat, hév és metró, napi kétmillió utas halad át a pályaudvaron, melyről azt tartják, az egyik legforgalmasabb a világon. A Shinjuku (=sindzsuku) állomást nem is igen lehet elkerülnie annak, aki Tokióban megfordul.
A két irásjel - Új Szállás 新宿 - arról mesél, hogy az Edo korban a vidékről föllátogatók hálóhelyei voltak itt, fogadók, panziók, s mindaz, ami velük jár, a bódulat és a kicsapongás intézményei.
Mindmáig eleven a negyednek ez az arca is - huszonegyedik századivá finomodva.
Nyugaton a felhőkarcolók, drága hotelek, fővárosi közigazgatási hivatalok. Délről az egyenként háztömbnyi nagyáruházak, a parkok. Keletről a mulatós-ivós negyed ezernyi bárja, bizarr klubja, a különleges, szélsőséges izlésűek környékei.
- Szerintem úgy is hivhatnánk, hogy Kisújszállás - vélte Bancsi.
- Sőt - tóditott Emese, és ujját billegtetve imitálta a röpülést- akkor már legyen Kisujj-szállás.
- Tök jó - kapta fel a fejét újságiró barátjuk, Minamiuri Yoshio. Kisujját ő is félretartotta, óvatosan és nem túl magasan. - Ugye, tudjátok, mit jelent ez a japán gesztusnyelvben?
- Csaj - bólintott Bancsi. - Valakinek a barinője.
A hangosbemondó vette át a szót, és a befutó Yamanote vonat zakatolása ... Kisújszállás ... Kisujj-szállás ... aztán szépen surrogva nyiltak is az automata ajtók, s ontották ki hármójuk mellé a peronra - kisujj-szállás - a csinos utasok tömegeit.
Vajon meggyökerezik-e valamelyik elnevezés a tokiói jagyar nyelvben? S ha igen, melyik? Hiszen tudjuk, a nyelv, még egy tengerentúli laza kis csoporté is autonóm lény, megvan a maga kényes izlése, megvannak a szempontjai. Ő maga tudja, mit hajlandó befogadni az ajánlataink közül.
Föld alatt és föld felett futó utcák, személyesre kitaposott ösvények. A bevált könyvesbolt, lemezüzlet, kávézó, a holdas nyári estére való tetőterasz, a szerkesztők hivatalos ügyeinek intézésére alkalmas, fonott székes presszó, az elbújva olvasgatós helyek ... Telnek az évek, s te azon kapod magad, hogy már nem is vagy vidéki Edóban. Megtapadtál, fölmelegedtél iránta, kibélelted. Egyre több metróállomás köszön rád, s a neveden szólit.
Téli vasárnap este, dermesztő eső csepereg.
Shinjukuban a hév felé ballagsz.
Szépen sikerült a mai nap?
Akárhogy is, pihenten akarod kezdeni a hétfőt, sietsz az otthonodba.
S ha az nem volna, legalább fedél alá.
Amott a járdán, egy nagyáruház oldalában, éppen készül papirdobozokból egy kis új szállás.
<< Home