meghatározatlan helyek kitöltése

2007. május 26. szombat

(0)
Egy, két, hár-, négy, napsütés!
Igy indult a nap, s ez a dal a szignálja a Peter Barakan vezette szombat reggeli Weekend Sunshine-nak. Japánul konferál, jó hallgatni őt a rádióban munka vagy reggeli mellett. Alapos és közvetlen, japánságához üditően adja hozzá mindazt a szinárnyalatot, amit sértetlenül megőrzött angol karakteréből - a másik szigetországból.



(1)
Van, hogy friss szemmel látsz rá egy ezerszer megszokott tárgyra (utcai feliratra, életedre), s új jelentését fedezed fel.
Az utcánk elejében egy parkolónál kitett táblát: "kiadó hely", valami okból egy nap úgy olvastam: "van ég".
Az "üres" és a "van" irásjeleknek tényleg lehetséges ilyen olvasata, de a magától értődő konvenció miatt arra a feliratra pillantva senki nem az égboltra gondol, hanem üresedésre a parkolóban.

Azóta viszont lett egy fontos táblám. Városszerte.
Mikor elindulok a dolgaimra, épp, mielőtt kiérnék a főút sarokra, egy piros felirat minden nap az mondja: Emeld fel a fejed, bármilyen gondok foglalkoztatnak is ma.
Mindvégig volt, van s lesz fölötted - az égbolt. Van ég. (S ott minden este bál van...)
Pedig ez talán az a város, ahol a leginkább elfeledhetnéd a csillagok létezését, a fények elnyomják őket.


(2)
Milyen egyéb jelentéseket lehetne e táblának tulajdonitani?
- van szabad hely
- van levegő
- létezik üresség,
- égi hangya
- bérelhető hangya
(A hangyásak egy egészen picit önkényesek.)
(Olvasom, rabszolgatartó hangyák ténylegesen léteznek.)
Eljátszom hát ezzel. Nézz föl, mert van égbolt. És égi hangya.
Hol van az elme vidámparkja? A nyelvben.

(3)
Ha regényt olvasol, ösztönösen hozzáadod mindazt a finom részletet, képet, információt, amit a szerző nem foglalt szavakba. Képtelenség is volna minden apróságot elmondani, úgy nem lehetne se könyvet irni, se olvasni. A hiányzó helyeket kitöltjük képzeletből, meglévő tapasztalatainkból.
A rózsa illatát nem lehet elmagyarázni, egy rózsakertben összegyűjtött ezernyi nemesitett tipusét különösen nem.
A tatami (gyékénypadló) illatát japáni olvasó számára fölösleges is volna közelitésekkel érzékeltetni, annak pedig, aki még soha nem szagolta, csak utalhatunk rá - gondoljon valami kellemes szalmaillatra, de azért mégis másra ... Aki szereti, annak a legmeghittebbek közé tartozik.

(4)
A KÚ (ég, üresség) irásjel - kulcsszava a Sziv Szutrának, a Tökéletes Bölcseség Szutrájának, ennek az alapvető buddhista szövegnek. Ott ürességnek forditjuk.
A legvégét csiptem csak el egy rádiós beszélgetésnek, ahol egy iró olyasmit fejtegetett, hogy a Sziv Szutra megértéséhez ... a bambuszra kell gondolnunk.
Hogy mit is mondott, mostmár ki kell következtetnem.
A bambusz - üreges. Ahogy a világ, ahogy a testünk, ahogy az anyag ... hiszen valódi, szigorú értelemben vett tömör kitöltöttség nem is létezik.
A buddhizmus tehát - bambusz-bölcselet, üreg van a közepén.
Még az sem lehetetlen, hogy az Üresség fogalom valóban úgy született és vált központi gondolattá, hogy egyszer régen valaki figyelmesen megnézett egy kettévágott bambuszt.
Aztán igy szólt: "A dolgok lényege üres. ... A forma tehát üresség, s az üresség valójában forma. Az üresség nem különbözik a formától és a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, s ami üresség, az forma...."

Nem horror vacui, hanem az üresség öröme.


(5)
Meséli valaki, hogy újraforditotta a legismertebb pop dalt, John Lennon: Imagine-jét. "Képzeld el, hogy nincsen Menny ... fölöttünk csak ég". A "menny" szó a japánban is más, mint az "ég", van rá külön irásjel.

(6)
Most úgy tűnik, hogy csak és kizárólag meghatározatlan helyek léteznek, s az életünk nem más, mint a kitöltésükkel való foglalatoskodás. Minden percben kitöltjük és továbbépitjük a világot. Ami nem is tud más lenni, mint üreges.

(7)
Az ember többnyire olyasmit szokott felfedezni, ami már régóta benne motoszkált, a tudat alatt vagy tudatközelben. Készen van tehát, hogy észrevegye, ne menjen el amellett, amit föl kell fedeznie. Hallott már az égről.

(8)
Égi hangya? Talán szárnyashangya? Vagy egy felszabadult, repülni is képes, emberi vonásokkal is biró parányi lény? Netán: HangyaL?



(9)
Tokió, a bambusz-szerkezetű város
- Ha tehetném - dobta föl Yumi, a festőnő egy merészen álmodozó órában - megvenném Tokió közepét. Igen, a Hibiya parktól északra, a város kellős közepén azt a hatalmas, kihasználatlan területet.
És csinálnék egy olyan negyedet, ahol a Down-szindrómások laknak. Az angyalok. Naponta megfordulnál itt, mert az útvonalak úgy lesznek megszerkesztve, hogy bárhová indulsz, bármilyen ügyed van, útba esik a Downtown.