szúnyogságban ártatlan
Egy kis rovar pihen a balkezem középső ujján, a második ujjpercen. Éppen akkora, mint egy szúnyog. A tatamin izgett-mozgott, és felemeltem, hogy megvizsgáljam, hogyan helyezkedik el egy szúnyog potroha, szivókája. De nem az volt. Nem tudom, ki és mi ő.
Könnyedén kaptam fel, nem bántam, él-e hal-e. Az ujjamon ballagott kicsit, megkereste a helyét, és azóta a gépeléstől sem esik le. Szépen várakozik már vagy húsz perce, mintha pinty ülne a vállamon, együtt irjuk ezeket a betűket.
Sokat változott a kapcsolatunk, mióta együtt élünk.
Nagyitón át nézve elámultam, milyen gyönyörű, minden porcikájában megformált kis lény. A szeme mint egy orrszarvúé, a tora fényes fekete, s egy arany szinű ivelt szegély választja el a potrohtól, melyet az átlátszó szárny takar. Megvan a három pár csinos lába - a combok s a karcsúbb, hosszúkás lábszárak. Csápja a testhosszának duplája, és sajnos a jobboldalinak a fele letört. Megrokkanásában én lehetek a bűnös.
Szúnyogsággal gyanusitottam. Azonnal, az ártatlanság vélelme nélkül elitéltem volna, tárgyalás nélkül, csupán azért, mert nyári éjszakákon cicáznak itt velem a szúnyogok - egy másik rovarfaj. Az ő kollektiv bűneiket a nyakába varrtam volna.
Olykor rakosgatja a lábát és találhatott valami jót, mert folyamatosan nyalogatja az ujjamat. Ártatlan és kiszolgáltatott, mint egy csecsemő. Mint egy beteg.
Később talán majd kirakom az ablakpárkányra: "eddig vendég jól mulattál...".
Ám egyszercsak elindult, és átmászott a tenyerem külső élére, egy óvatos kézmosás utáni viznyomot szürcsölgetni. Most pedig a tatamin látom újra. Lehet, hogy szórakozottan lesodortam. Csendes, tűnődő, talán készül már a túlvilágra.
*
Tudom, vannak határok. Úgy nem lehetne élni, hogy megvizsgálunk minden apró rovart a bokánkon, hátha nem is szúnyog.
Másfelől - most, november végén még egy szúnyog is ajándék lenne.
*
Ha leülsz egy szobában, ahol csak egy metronóm egyenletes kattogását hallod, hozzászoksz a monoton tikk-takkhoz, s hamar megfeledkezel róla. Az agyi elektromos tevékenység erősségének mérésével ez követhető is. Friss ingerre felfigyelünk, az agyi aktivitás fölpezsdül, ám a metronóm hangja már az első néhány kattanás után elvesziti újszerűségét, és visszaáll a nyugalom.
Egy pszichológiai kisérletben kimutatták, hogy viszont azok, akik alapos meditációs tapasztalattal rendelkeznek (zen szerzetesek), még a sokadik metronóm-ütésre is élénken reagálnak. Annyira nyitott és finom a figyelmük, hogy az egyforma ingereket is egyenként képesek értékelni.
*
Vajon egy zen szerzetes az ezeregyedik szúnyogot sem csapja agyon anélkül, hogy megtudná, kivel van dolga?
*
Későeste a kis rovar ugyanott hever a tatamin. Az oldalán, úgy, hogy a lábai párhuzamosan elnyúlva belesimulnak a finom gyékényszövevény egy-egy rost-völgyébe. Karcsú bokáit már kezdik megtalálni a csak nagyitón látható porszöszök.
Nézem idegépelt üzenetét: poraimat szórd az óceánba.
posted by bm at 8:20 AM
