fülelek

Tanikawa Shuntaró (1931) 「みみをすます」


fülelek
a tegnapi
esőcseppre
fülelek

fülelek
a nem is tudom
mióta folyamatos
emberi léptek
hangjára
fülelek
lehúnyt szemmel
fülelek
tűsarkúak koc-koc
csizmaléptek dota-dota
kislány-geták poku-poku
fülelek
férfi-geták karan-koron
fűzős cipők zakk-zakk
bőrszandálok peta-peta
fülelek
gyékénybocskor szaku-szaku
facipellők koto-koto
mokasszinok szuta-szuta
szalmasaruk teku-teku
aztán
a mezítlábak tipp-tappjába
keveredő
kígyó surranásra
avar zizzenésre
a kihúnyóban lévő
tűz pislogásán
s a besötétedésen túli
fülzúgásra

fülelek
a haldokló dinoszaurusz
nyögésére
fülelek
a villámcsapta
lángbaboruló fa
ordítására
a parton morajló
hullámtörésre
a hangtalanul
hulló-rétegződő
planktonokra
fülelek
hogy vajon mi
kit szólít meg
saját
újszülötti felsírásomra
fülelek

azon az estén
a vízcsobogásra
ajtónyikordulásra
suttogásra és
kacagásra
fülelek
anyám
visszazengő
altatódalára
apám szívdobogására
fülelek

nagyapám
távoli köhögésére
nagyanyám
szövőszék-kattogására
bambuszligeten átkelő szélre
s e szél szárnyán jött
ámenre és
namuamidára
elemi iskolai
pedálos orgonára
tengerentúlról érkezett
ismeretlen ország
régi dalára
fülelek

fűkaszálás zaja
vaskopácsolás
fafaragás zaja
fuvolaszó
sülő hús sistergése
szaké-töltés zaja
ajtón kopogás
magában beszélő

könyörgő hang
oktató hang
parancshang
eltaszító hang
kigúnyoló hang
mézesmázos hang
tömegrivalgás
és egy
néma
......
fülelek

lónyerítés
íjhúr pendülése
ahogy a nyílvessző
átszakít a vérten
fültövemnél süvítő
golyó hangja
vonszolt láncé
lecsapó korbácsé
gyalázkodás
átok
akasztófa
gombafelhő
csüggedést nem ismerő
veszekedés
zsivalyába
belevegyülő
erős horkolásra és
nemsoká
verébcsiripelésben
a mozdulatlan reggel
csöndjére
fülelek

(úgy hogy egy hangra
egy szóra
fülelve
ne váljak süketté
meghallani
egy másik hangot
egy másik szót)

fülelek
leánykám
tíz év előtti
pityergésére
fülelek

fülelek
egy száz év előtti
szántóvető
csuklására
fülelek

fülelek
egy ezer év előtti
nyomorék
imájára
fülelek

fülelek
egy tízezer év előtti
csecsemő
ásitására
fülelek

fülelek
százezer év előtti
őzgida-kiáltásra
millió év előtti
páfrány-suhogásra
tízmillió év előtti
hógörgetegre
százmillió év előtti
csillag-suttogásra
billió év előtti
világűr-dübörgésre
fülelek

fülelek
az útszéli
kavicsra
fülelek
az alighogy zümmögő
számítógépre
fülelek
a mellettem
szuszogó emberre
fülelek
valahol gitár peng
valahol tányér törik
valahol ábécédé
az ott morajló
mostanra
fülelek

fülelek
a mába patakzó
holnap
még nem hallható
csobogására
fülelek


(ford:B. M.)


Tanikawa Shuntaró (1931) az egyik legismertebb és legtermékenyebb költő Japánban. Első versei, a Húszmilliárd fényév magány (1952) óta több műfajban is kötetek tucatjai fűződnek a nevéhez. Új formákkal és technikai médiákkal kisérletezik. Gyerekeknek írott és fordított képeskönyveinek száma száz fölött jár. Tanikawa ültette át japánra a Mother Goose verseit. A Fülelek (Mimi wo szumaszu), egyik díjnyertes kötetének címadó verse.

(Megjelent: Pannonhalmi Szemle, 2006.)

「みみをすます」

「みみをすます」谷川俊太郎の詩について


　　　　　　　　　　　

　物語心理学を初めて体験する人たちに、自己紹介を、名前など言わないで、その日たまたま履いた靴を紹介することでしてもらったことがある。それぞれ、自分のこえで靴の話をすると、その人のことがびっくりするほどよくわかると、みんな体験した。
　谷川さんの詩のなかで、いろんな人が靴のおとで紹介されている。その靴の種類やおとを通して、その人が生きた時代が感じられ、また、その人の世界への入口ともなっている。ぽっくりを履いた女の子、ほうばの下駄を履いた年をとった人、わらじを履いた昔の人。

　おとやこえから、全世界への扉が開かれる。

　この詩を初めて読んだとき、観音様のことを思い出した。観音様は、すべてのおと、すべてのこえを観ている。ひとの悩みをちゃんときいているとき、そのひとの音を観ている。それを初めてしったとき、すごく新鮮で日本的だと思った。ハンガリー語のなかで育てられた私から日本語をみると、擬音のすばらしい豊さは、うらやましい点、憧れているところだ。日本語では、擬音によって、全世界を感じさせ、表すことが可能だ。
　このことは、逆に私にとって、谷川さんの詩をハンガリー語に訳すときの挑戦でもある。

　詩やほかの芸術作品は、いつも私たちを解放したり、もっと広い世界を感じさせてくれたりするものだ。今までみえなかったいろに気づかせる。この詩は特に、ある詩人の世界を観察する方法についての告白としても受け取ることができる。芸術というものはいつも、豊かな生き方を助ける方法でもある。だから私たちもこの詩を読むことで、その方法を手に入れることができる。

　「みみをすます」という詩は、この世のすべて、どんなに古い過去も含めて、どんな遠い宇宙も含めて、あなた自身、個人に与えられたものだ、ということを強く感じさせる。はるかに遠い過去のおとについても、決まったように感じるのではなく、全部すべて自分のみみで、感じなければいけないということを想い起こさせる。

　この詩の世界からどんなこえが抜けているか、ということも、私にとっては興味深い。明日より先の将来のおとについて何も考えていない。特にあの世について。
　一万年前の赤んぼのあくびや、一兆年前の宇宙のとどろきをきこうとしている詩人、それに実際に作品や子どもを残している人は、遠い将来のことをききたくないということはあり得ないだろう。それでも、明日より先の将来のおとやこえは、いまだ、存在していない。過去のどんなこえに比べても少し違う種類のものだ。そういうこえについて、何も書かないことが、この詩の大事な、美しいところだと私は思う。だから私はこの詩をよく信じることができるようになった。墨絵の何も塗っていない白いところ、自分の想像が自由に入れられる空間。

　電話のおと、ラジオのおと、ＣＤやテレビ、機械をとおして流れてくるこえやおとは、足踏みオルガンのおとをのぞいてこの詩から抜けている。ここにあるのは、自然に、生でそのまま聞くことができるこえやおとだけだ。それでも、バルトーク・ベラが100年前に蓄音機をつかって録音した民謡などをCDできいていると、また、世界中の2000以上もの放送局から選べるいろんな国の音楽をインターネットのラジオ放送できいていると、私たちは、なんて幸せな世界に生きているのだろうと感じる。
　この詩のおかげもあるが、私は、最近電車のホームやいろんな場所で、なんてたくさんのおとがきこえるかに気づき、以前よりもっと楽しめるようになった。　　
　波のおとは海のシンフォニーをつくっている。大都会のなかに生活している私たちも、いつも豊かなおとやこえのうみのなかに生きている。