Visszavonult

emlékképeslapok 　(10) 　 november



Vörös falevelek zizegnek az állomás előtti terecskén. Ösztönösen keresi a tekintetem az édesburgonyást, de az ő helye üres. Minden nap üres.
Reménykedtem, noha tavasszal elmesélte, hogy harmincöt év után most már visszavonul. Vidékre, ahol nyáron egyébként is él, s ahol valamiféle szállító vállalatnál dolgozik. Magyarázatképpen, hogy jól értsem, rámutatott a tér sarkában álló banképületre és ujjával ívet írt: ezt én elszállítom magának innen - amoda.
A napokban színes kövekre cserélték az aszfaltot a vásárló utcánkban, új kávéház és fényes dobozos-ebéd üzlet nyílt. Hirtelen elegánsak lettünk. Talán csak én kapaszkodnék a múltba és szeretném, ha minden maradt volna a régiben.
Na és - az édes, burgonyás? Valahol messze-messze a hegyeken túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, bankokat röptet az egeken át.