Az egyetemi templom

Emlékképeslapok - Debrecenből
5. június

 A debreceni egyetem pszichológia szakán végeztem.
 A tanszék ugyan a főépületben volt, ám az óráink zömét a mellette álló, rég használaton kívül helyezett protestáns templom oldalában lévő két kis teremben tartottuk. Szerettünk ide járni; a mi külön világunk volt. Megyek a templomba - vicceltünk. Volt valami ironikus abban, hogy templomba tették a pszichológia órákat, s hogy épp csak mi, a lélekkel foglalkozók jártunk ide.
 Állni látszott az idő, még végtelennek hittük az akkori hatalom jövőjét. Nem volt vallásszabadság, és filozófiából még a marxizmust erőltették, ám néhány év óta már pszichológiát is lehetett tanulni az egyetemen. Már elfogadták, hogy végzősként diplomadolgozatomat a pszichoterápia és egy furcsa keleti vallás, a zen kapcsolatáról írjam. Igaz, valódi meditációs élmény híján ez inkább irodalmi áttekintés volt: az angolul hozzáférhető zen szerzőké, s a korszerű pszichológiai tanulmányoké.
 Egyetemi éveim alatt ilymódon naponta jártam templomba. Örömmel ismertem fel később, hogy ez helyénvaló volt, hiszen világkép-keresés volt számomra a pszichológia is meg a buddhizmus felé való tájékozódás is.
 Azóta, az új vallásszabadság korában az egyetemi templom épületében a könyvtár folyóiratolvasóját és zeneműtárát helyezték el. És itt lakik a mai kor egyik fő istene, az információ. Az egyetem központi számítógépe.