Egy osztálytársamtól

Emlékképeslapok - Debrecenből

9. október
 
Móricz Zsigmond, az egyik Debrecenben játszódó regény írója maga is itt járt iskolába. Miután a hős, a falusi kisfiú beiratkozik a híres debreceni Kollégiumba, gyakran eszébe jutnak édesanyja szavai: Fiam, légy jó. Légy jó mindhalálig. E szavakat adta címül Móricz a regénynek.
 Amikor  a 60-as évek elején a fekete-fehér Légy jó mindhaláligot forgatták, még ugyanolyan volt a Kálvin tér, mint a századeleji képeslapon, mely éppen abból a szögből mutatja, ahogy a szobánkból minden nap láttam. Itt nem sokat kellett díszletezniük a filmeseknek. Testvéreimmel az ablakon kihajolva néztünk egy forgatási jelenetet: ma is hallani vélem a cipőkopogást a macskaköveken, ahogy lovasszekerek között siet osztálytársát korrepetálni Misi, a Misit alakító fiú - filmgyári lámpákkal erősen megvilágítva.
 Ezt a képeslapot egykori osztálytársnőm, P. küldte utánam Tokióba. Gimnáziumi éveinkben lehetőleg távoli, budapesti egyetemre készültünk, és mi egy másik híres mondatot idézgettünk a könyv vége felől, nevetve-sóhajtozva. Nyilas Misi, aki csalódott a városban, a felnőttek világában, sírva kiáltja: "Nem leszek többé debreceni diák!"
 Néhány éve egy este együtt néztünk P.-val a debreceni színházban egy zenés darabot. A halk szépségű Légy jó mindhaláligból a mai világ számára dübörgős rock-operát készítettek.