Emlékképeslapok - Debrecenből

1. Udvarház
február


 Üljön ki egy fagylalttal vagy kávéval az Udvarház cukrászdájának teraszára.
Körben butikokat lát, pizzást, régiség-ajándék üzletet, könyvesboltot; s a kövezett belső terecske fölött a város szimbolumának, a történelmi Nagytemplomnak sárga tornya nyúlik az égbe. Ön tehát a város szívében ül.
 Egyben a gyerekkorom színhelyén. Negyven évvel ezelőtt ugyanitt körben földes udvar volt, ahol tavasztól őszig fociztunk a testvéreimmel, ahol télen hókunyhót építettünk és magunk hordtuk vödörszámra a vizet a saját készítésű korcsolyapályára; mellette zöldségeskert, melynek földjét tavasszal felástuk apámmal, aztán az itt termett paradicsomot, paprikát ettük a reggelihez. Ahol most ön ül, éppen itt, annak idején elhagyott, akác-sarjakkal benőtt disznóól bújt meg, tüske-rejtette, mohás Csipkerózsika-vár, ideális játszóhely nekünk, udvarbeli gyerekeknek.
 Debrecen nem mindenütt változott ekkorát. A Nagyerdő parkja a csónakázó tóval, állatkerttel, stadionnal, stranddal - szinte ugyanolyan, mint gyerekkoromban. És olyan a gyönyörű,  félig a parkban és félig már az erdőben lévő egyetem is, melybe mindannyiszor ünnepélyes érzés volt belépni.