Türkizkék

emlékképeslapok 　(7) 　 augusztus



"A fiú, aki mindig a Háború és békét olvasta az uszodában" - diákkorom egyik kedves regényében bukkant föl. Azóta sem hagyott nyugodni ez a kép, az igazi fényűzés képe: nyár, vízpart, és egy nagyregény olvasásához elegendő béke.
Labdázó gyerekek, vízbe ugrálók és kergetőzők visongása hallik köröttem; apjuk nyakába kapaszkodó vagy úszógumin ringatózó kicsik öröm-sikongása. Föl kell pillantanom a könyvből, hogy lássam: nem gyerekkorom strandján vagyok, hanem a Wadabori parkbeliben. Az öltöző faépülete itt türkizkékre festve, fű helyett zöld műanyag fedi a földet; s a kerités fölött eifukui családi házak villannak ki, meg egy szentély piros, tarajos épülete.
Alkonyatkor az eget nézem hátúszásban, s lebegek, akár egy régi édenben.