林檎のような頬

 冬になれば雪が降ってすべを包み込む。

白銀の世界をオオカミの群れが尾を垂らしてとぼとぼさまようのだ。山のテントでは誰かがグズラを弾いて悲しげに歌っている。ここで暮らせたらなあ。今すぐにでも汽車を降りて、この石だらけの地獄のような場所に住み着いたらどうだろう。樵夫か石工になって、黒いスカーフを頭に被り、白いスカートと黒いエプロンを身につけた、林檎のような頬をした色白のクロアチア娘を嫁に娶って、人知れずともに歳を重ね、ひっそりと谷に葬ってもらう。

Télen leesik a hó, beborít mindent. Farkascsordák cammognak a fehérségben, lompos farokkal, lassan. Egy kalyibában guzlicáznak és sírnak. Itt kívánt volna élni. Elképzelte, hogy azonnal leszáll a vonatról, megtelepszik ebben a kőpokolban, erdész lesz vagy inkább kőtörő, feleségül vesz egy almaarcú, halovány horvát leányt, akinek fekete kendője van, fehér szoknyája és fekete köténye, aztán vele együtt öregszik meg, anélkül, hogy hírt adna magáról, és a völgyben temetik el ismeretlenül.

エシュティ・コルネール　もう一人の私 コストラーニ・デジェー　岡本真里訳　　未知谷

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél    Fordította Okamoto Mari    Michitani kiadó  Tokió 2019