赤ん坊がトラとじゃれる
服を脱いで海水パンツ一枚になると、長い間岩の上に座っていた。水は唸り、絶え間なく泡をざぶざぶと吹き出していた。それから水に浸り、ゆっくりと肌になじませた。海が乱暴者でないとわかると、両手で水面を思いっきり叩いてみた。赤ん坊がトラとじゃれるように、向こう見ずで若気溢れるままに。今度は潜ってみた。顔を出して鼻飛沫を飛ばすと大笑いした。ガラスのように透明な水面にぷかぷかと浮いてみた。歌を歌って大声で叫んだ。塩辛い海水でうがいをすると、ぺっと吐き出した。神々は海に痰を吐くのだ。そして身の程知らずの若者たちもまた同じように。
それから両腕を広げて、煌めく青の世界に身を投げ出し溶け合った。もう何も怖れなかった。もうこれ以上大変なことは起こらない。あのキスとこの旅で、生まれ変わったのだ。
エシュティ・コルネール もう一人の私 コストラーニ・デジェー 岡本真里訳 未知谷
Levetkőzve, úszónadrágban sokáig üldögélt egy sziklán. Hallgatta a víz dörgését, mely minden pillanatban friss pezsgőt nyitogatott, durrogva. Később leszállt hozzá, barátkozott vele, megcirógatta. Amikor látta, hogy nem bántja őt, pofon csapta, mind a két kezével, az ifjúság fölségsértő hetykeségével, oly vakmerően, mint a csecsemő egy királytigrist. Lemerült beléje. Prüszkölve bukott ki, és kacagott. Hintázott törékeny, üvegszerű felületén. Dalolt és ordítozott. Kimosta torkát ezzel a sós öblögetővízzel, utána beleköpött, mert a tenger köpőcsésze is, az istenek és rakoncátlan fiatalok köpőcsészéje.
Aztán tárt karokkal dobta testét a gyöngyös kékségbe, hogy végképp egyesüljön vele. Nem félt ő már semmitől. Tudta, hogy ezután nem érheti nagyobb baj. Az a csók és ez az út fölszentelte valamivé.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Fordította Okamoto Mari Michitani kiadó Tokió 2019
<< Home