Égtájaim

Emlékképeslapok - Debrecenből

8. szeptember


 Ha előttem van észak, melyik kezem felé esik kelet és melyik felé nyugat?
 Egy fél pillanatra ilyenkor az a tér villan elém segítségül, ahol három éves koromtól tizennyolc éves koromig laktunk. Az észak-déli tengelyű városban a főútvonal keresztülfutott e téren, s a gyerekszobánk ablaka épp északra nézett, így könnyű volt elgondolni az égtájakat.
 Az ablakon kipillantva középen egy szobrot látunk, melyet ha a talapzatától a feje felé keskenyedő iránytűnek fogunk fel, észak felé mutat, a Péterfia utca mentén a Nagyerdő felé. Jobbra, azaz a keleti oldalon egykori általános iskolám épülete; balra, azaz nyugatra a Hungária mozi és a Református Kollégium.
 Csokonainak, Debrecen kétszáz év előtt élt nagy költőjének a szobrát szándékosan úgy állították fel, hogy arccal egykori iskolája, a Református Kollégium irányába nézzen. Ez volt az ország egyik legrégibb, legfontosabb tanintézete. Nyugat arra van, amerre Csokonai néz. Nyugatra van a tudás, a kultúra, arra esik Európa fontosabbiknak tartott fele; ez az az irány, amerre a magyarság évszázadok óta a tekintetét függesztette.
 Ma már, ha az égtájakat kell elgondolnom, nem csak a kis teret látom, hanem képzeletben Tokió fölé emelkedve nézek le a földgömbre. Balra, nyugati irányban van tőlem Európa, de Kína is, Thaiföld is, sőt Japán egyik fele. Észak és dél alig mozdultak el. Keletre már szinte csak a Csendes Óceán maradt.