A pincestúdió
emlékképeslapok (2) március
- Dúsgazdag - bökött az édesburgonyás felé Tibor barátom (nyakában az elmaradhatatlan fejhallgatóval, mely CD walkmanhez vezet) egy vasárnap koradélután. Focizásra készültünk, vártuk a téren a többieket.
- A társaság miatt jár ki ide, sütkérezik, nem is a krumpliból él. Tudjátok, hol van elemében? Otthon, a villája alagsorában. A legfényűzőbb hi-fi hangstúdiót rendezte be magának. Belép, letöröl két porszemet, ünnepélyes csöndben zümmögnek a csúcstechnikák. Aztán fölbődül a hevimetál. Csontig csavarja a hangerőt és hátradől: Nirvánát hallgat. Zeng és döng a föld. Fejvesztve emigrálnak a vakondokok távoli kertek felé.
- Hipp-hopp, kilazulnak a talajból az édesburgonyák.
- Bolondok vagytok - legyint ránk Miyuki, a helybeli. - Méregdrágán árul. És micsoda méregzsák! Dühös kis vörösördög.
- Valóban - bólintok -, hiszen elüldözött nemrég, amikor le akartam fényképezni.
De később azt mondom, éppen így a jó: egy strázsa legyen szigorú. Ne adja olcsón magát, aki őrzi nekünk a tüzet-füstöt-melegséget. A nosztalgia lángját.
Ma sem tudok úgy ránézni az édesburgonyásra, hogy ne röptetné gondolataimat a rég Európába költözött Tibor felé; hogy ne füleljem a képzeletbeli zeneszobát; sőt, hogy ne érzékeljem egy hagyományőrző lélek törekvését a nirvána felé.
- Dúsgazdag - bökött az édesburgonyás felé Tibor barátom (nyakában az elmaradhatatlan fejhallgatóval, mely CD walkmanhez vezet) egy vasárnap koradélután. Focizásra készültünk, vártuk a téren a többieket.
- A társaság miatt jár ki ide, sütkérezik, nem is a krumpliból él. Tudjátok, hol van elemében? Otthon, a villája alagsorában. A legfényűzőbb hi-fi hangstúdiót rendezte be magának. Belép, letöröl két porszemet, ünnepélyes csöndben zümmögnek a csúcstechnikák. Aztán fölbődül a hevimetál. Csontig csavarja a hangerőt és hátradől: Nirvánát hallgat. Zeng és döng a föld. Fejvesztve emigrálnak a vakondokok távoli kertek felé.
- Hipp-hopp, kilazulnak a talajból az édesburgonyák.
- Bolondok vagytok - legyint ránk Miyuki, a helybeli. - Méregdrágán árul. És micsoda méregzsák! Dühös kis vörösördög.
- Valóban - bólintok -, hiszen elüldözött nemrég, amikor le akartam fényképezni.
De később azt mondom, éppen így a jó: egy strázsa legyen szigorú. Ne adja olcsón magát, aki őrzi nekünk a tüzet-füstöt-melegséget. A nosztalgia lángját.
Ma sem tudok úgy ránézni az édesburgonyásra, hogy ne röptetné gondolataimat a rég Európába költözött Tibor felé; hogy ne füleljem a képzeletbeli zeneszobát; sőt, hogy ne érzékeljem egy hagyományőrző lélek törekvését a nirvána felé.
posted by bm at 10:57 PM
<< Home