tetű úr hangszert keres

Reggel óta esett az őszi eső.
Dideregve érkeztem haza a könyvtárból. 

Mialatt megválaszoltam néhány emailt, elforrt a teaviz. 

Valaki megkaparászta a konyhaablakot.

Egy pók.
- Tetű úr csizmájáért jöttem.
- Csak neki adhatom oda. De fáradjon beljebb, biztosan befut Tetű úr is hamarosan.

Amikor megint kopogtattak, csak egy esernyő érkezett.

Vagyis Mimi, a szomszéd macskája.

A következő zörgetést különös magasságból hallottam. 

Az előszobaajtó legfelső szegélye felől.
Ki lehet?

- Tetű úr! Miért visel gólyalábat?

- Csak nem fogok a tócsákban gázolni? Ebben a hidegben?

- Akarja-e tudni, melyik hangszert ajánlották a nagycsoportosok? - kezdtem, de a szavamba vágott.
- Már eldöntöttem. 

- Na és?

- Azt szeretném, amelyik igy szól: ti-takk ti-takk! Ti-takk ti-takk!
- Hm. Az is biztosan jó lesz. Megyünk, megvesszük.
Későre járt, sietnünk kellett az áruházba.
Csakhogy ahova Tetű úr vitt, az a sportosztály volt.

- Titti-takk! Titti-takk!

- Van ennél izgalmasabb muzsika is - figyelmeztettem Tetű urat. Vállon karolva terelgettem a hangszerosztály felé. - A nagycsoportosok szerint kitűnő dobos lehetne magából, hiszen olyan sok keze van.
Vagy a zongora is illene magának.

Egyik jobban tetszett neki, mint a másik.
Megszűnt körülötte a világ.

- Na, csak játssza ki magát.

Nem is zavarom tovább.
Majd megmutatja, mit választott, ugye?