hon
Szótáram frissítése
(1) Azt álmodtam, hogy meglátogattak a szüleim itt, ahol lakom, Tokióban. Utaztunk a Jamanote körvasúton, afféle 6-os villamoson a város belső kerületeiben, amikor egyszer csak apám azt mondta, hogy ő most hon-t akar nézni (ez könyvet jelent japánul), és el is indult egy könyvesboltba.
Ébredéskor csodálkoztam, hogy egy szó - egyetlen egy - japánul hangzott el. Lejegyzés közben vettem észre, hogy a hon hangsor magyarul is értelmes. Íme, álruhában tűnt fel, s így a tudatalattim mindkét nyelvbeli jelentésével képes volt élni. Szüleim a tokiói városnézést félbeszakítva a honra hívták fel a figyelmemet.
(2) hon fn. irod. 1. Haza, szülőföld. /rég Otthon.
2. Vminek a ~a: vminek a hazája. A boldogság ~a. [- honn 'otthon']
(3) Képzeletben is sokat utazgattam akkoriban, mert be akartam mutatni írásban a hévvonalat, amely mellett lakom. Az Inokasira vonal 17 megállójáról, a hozzájuk tartozó 17 városrészről egyenként valamilyen emléket jegyeztem le. Feltűnt, hogy éppen a saját negyedemben leginkább csak az állomás peronjáról ejtek szót: állok fenn a vágány mellett vonatra várva, fülelve-szemlélődve.
Miért a peron? Miért nem a templomok vagy a park? Miért nem a strand, kedves utcáim, fáim, éttermeim és boltosaim, a városnegyed jellegzetes figurái? Vajon miért tetszik nekem annyira ez a vasúti töltés? Biztos, hogy nem csak a hortenziák miatt, melyek júniusban dúsan belepik. Nem csak a tip-top állomásépület és a kis tér miatt, ahonnan útra szoktam indulni, kalandra fel, s ahová olyan megnyugtató hazaérkezni. Nem csak a vonatkocsik tisztasága és csinossága vonz, s hogy jó odafönn várni a szabad peronon, lenézni az üzletekre, bámulni a tágas eget, a felhőket, az esti holdat, míg fölcseng a sorompó ismerős hangja.
Végre eszembe jutott: nagyapám vasutas volt. A falusi állomás is ilyen magas töltésen állt, és nagyszüleim kertje ugyanilyen irányba esett a sínektől, mint amerre most lakom. Így vártam vonatra gyerekként, néztem le a rétre, a kertre, játszóhelyeinkre.
A régi mintázatra rávetült ez a mostani. Józsára - Tókjó. A negyed, ahol lakom, immár bennem van, nem kívülem. Ma már számomra nincs is külön Japán, s a kérdést, Na, és hogy tetszik Japán? - ma így hallom:
Na, és hogy tetszik az élet?
(4) Később ráébredtem egy másik magyarázatra is. A peront jelentő japán szó: hómu. De ugyanígy ejtik és írják az angolból átvett home (otthon) szót is. Idomult a japán nyelvhez, önállóan is használják és számos összetételben meghonosodott.
Hon és peron. A két jövevényszó alakra azonos, csak a szövegösszefüggés különbözteti meg őket. Tudatom mélyén csöndben egybeötvöződtek talán már évekkel ezelőtt.
(5) A könyv írásjele, ez az ősi kínai piktogram (fa, gyökerestől), a japán nyelvben több értelmű. Jelentheti valaminek a forrását, eredetét. Így szerepel a Japán országnévben is, a Nap írásjele után. Így lesz ez a Kínától keletre eső szigetcsoport Nyi-hon (Nipponnak is ejtik), az a hely, ahonnan a Nap ered, vagyis a Nap hona. E hangsornak tehát keleti hazámban is van a miénkéhez hasonló jelentése.
(6) Az én honomról már nem lehet római betűs szövegben mindent elmondani, rajzolni kell az írásjeleket. A negyed neve, ahol lakom - Nyisi-Ei-Fuku. Nyisi: nyugat; Ei: örök; Fuku: áldás, boldogság, szerencse. Nyugat-Örökáldás. Lehetne akár a boldogság ~a - vagy lehet önkéntes száműzetésem vidéke. Egy biztos, ez is olyan város, ahol nyelvében él a homeless.
Szülőföldemtől távol, gondolatban közel, otthonom: a nyelv, amit magammal hoztam. Szűkebb lett annyival, amit már elveszítettem belőle, ám gazdagodott is attól, hogy más páratartalmú levegő járja, másfajta fény süt rá. Tágasabb lett mindazzal, ami a tengerentúli évek élményeiből hozzáépült. Nyárikonyha, nyúlketrec.
(7) Szótáram élő, lélegző, naponta megkopó és frissülő. Én és te - értjük egymást, holott talán egyetlen szavam sem maradéktalanul azonos a te szótárad megfelelő szavával. Honvágyam nem azonos a te honvágyaddal. Az én ~om nem azonos a te ~oddal. Az agyam és a szívem szervesen hozzánövesztett olyan jelentéseket is, melyek csupán otthoni fülemmel nem lennének érzékelhetőek.
Mi célra vagyunk a világon? Hogy otthon legyünk benne. Állok egy nyitott peronon, várom a vonatomat. Lenn, a sorompó túloldalán egy új könyvesbolt. Rajta a tábla, egyetlen piros írásjel: hon.
(Megjelent: Vigilia, 2004.5)
(1) Azt álmodtam, hogy meglátogattak a szüleim itt, ahol lakom, Tokióban. Utaztunk a Jamanote körvasúton, afféle 6-os villamoson a város belső kerületeiben, amikor egyszer csak apám azt mondta, hogy ő most hon-t akar nézni (ez könyvet jelent japánul), és el is indult egy könyvesboltba.
Ébredéskor csodálkoztam, hogy egy szó - egyetlen egy - japánul hangzott el. Lejegyzés közben vettem észre, hogy a hon hangsor magyarul is értelmes. Íme, álruhában tűnt fel, s így a tudatalattim mindkét nyelvbeli jelentésével képes volt élni. Szüleim a tokiói városnézést félbeszakítva a honra hívták fel a figyelmemet.
(2) hon fn. irod. 1. Haza, szülőföld. /rég Otthon.
2. Vminek a ~a: vminek a hazája. A boldogság ~a. [- honn 'otthon']
(3) Képzeletben is sokat utazgattam akkoriban, mert be akartam mutatni írásban a hévvonalat, amely mellett lakom. Az Inokasira vonal 17 megállójáról, a hozzájuk tartozó 17 városrészről egyenként valamilyen emléket jegyeztem le. Feltűnt, hogy éppen a saját negyedemben leginkább csak az állomás peronjáról ejtek szót: állok fenn a vágány mellett vonatra várva, fülelve-szemlélődve.
Miért a peron? Miért nem a templomok vagy a park? Miért nem a strand, kedves utcáim, fáim, éttermeim és boltosaim, a városnegyed jellegzetes figurái? Vajon miért tetszik nekem annyira ez a vasúti töltés? Biztos, hogy nem csak a hortenziák miatt, melyek júniusban dúsan belepik. Nem csak a tip-top állomásépület és a kis tér miatt, ahonnan útra szoktam indulni, kalandra fel, s ahová olyan megnyugtató hazaérkezni. Nem csak a vonatkocsik tisztasága és csinossága vonz, s hogy jó odafönn várni a szabad peronon, lenézni az üzletekre, bámulni a tágas eget, a felhőket, az esti holdat, míg fölcseng a sorompó ismerős hangja.
Végre eszembe jutott: nagyapám vasutas volt. A falusi állomás is ilyen magas töltésen állt, és nagyszüleim kertje ugyanilyen irányba esett a sínektől, mint amerre most lakom. Így vártam vonatra gyerekként, néztem le a rétre, a kertre, játszóhelyeinkre.
A régi mintázatra rávetült ez a mostani. Józsára - Tókjó. A negyed, ahol lakom, immár bennem van, nem kívülem. Ma már számomra nincs is külön Japán, s a kérdést, Na, és hogy tetszik Japán? - ma így hallom:
Na, és hogy tetszik az élet?
(4) Később ráébredtem egy másik magyarázatra is. A peront jelentő japán szó: hómu. De ugyanígy ejtik és írják az angolból átvett home (otthon) szót is. Idomult a japán nyelvhez, önállóan is használják és számos összetételben meghonosodott.
Hon és peron. A két jövevényszó alakra azonos, csak a szövegösszefüggés különbözteti meg őket. Tudatom mélyén csöndben egybeötvöződtek talán már évekkel ezelőtt.
(5) A könyv írásjele, ez az ősi kínai piktogram (fa, gyökerestől), a japán nyelvben több értelmű. Jelentheti valaminek a forrását, eredetét. Így szerepel a Japán országnévben is, a Nap írásjele után. Így lesz ez a Kínától keletre eső szigetcsoport Nyi-hon (Nipponnak is ejtik), az a hely, ahonnan a Nap ered, vagyis a Nap hona. E hangsornak tehát keleti hazámban is van a miénkéhez hasonló jelentése.
(6) Az én honomról már nem lehet római betűs szövegben mindent elmondani, rajzolni kell az írásjeleket. A negyed neve, ahol lakom - Nyisi-Ei-Fuku. Nyisi: nyugat; Ei: örök; Fuku: áldás, boldogság, szerencse. Nyugat-Örökáldás. Lehetne akár a boldogság ~a - vagy lehet önkéntes száműzetésem vidéke. Egy biztos, ez is olyan város, ahol nyelvében él a homeless.
Szülőföldemtől távol, gondolatban közel, otthonom: a nyelv, amit magammal hoztam. Szűkebb lett annyival, amit már elveszítettem belőle, ám gazdagodott is attól, hogy más páratartalmú levegő járja, másfajta fény süt rá. Tágasabb lett mindazzal, ami a tengerentúli évek élményeiből hozzáépült. Nyárikonyha, nyúlketrec.
(7) Szótáram élő, lélegző, naponta megkopó és frissülő. Én és te - értjük egymást, holott talán egyetlen szavam sem maradéktalanul azonos a te szótárad megfelelő szavával. Honvágyam nem azonos a te honvágyaddal. Az én ~om nem azonos a te ~oddal. Az agyam és a szívem szervesen hozzánövesztett olyan jelentéseket is, melyek csupán otthoni fülemmel nem lennének érzékelhetőek.
Mi célra vagyunk a világon? Hogy otthon legyünk benne. Állok egy nyitott peronon, várom a vonatomat. Lenn, a sorompó túloldalán egy új könyvesbolt. Rajta a tábla, egyetlen piros írásjel: hon.
(Megjelent: Vigilia, 2004.5)
posted by bm at 3:36 PM
<< Home