mancsok

hands
熊手1996 október 11, szép őszi este.
A "Tokyu Hands - a kreativ élet áruháza" alatt egy szendvics-büfében olvasgattam Montaigne: Esszéi-t.
Akkoriban küldte T. J. barátom.

Most, hogy ezt irom, leemelem a polcról a karcsú kis könyvet, s nevetek, mert ott van még benne az aznapi, egy évtized előtti blokk a Tokyu Hands irószer osztályáról.
Megőriztem.
Könyvjelző lett belőle az 52. és 53. oldal között, ahol történetesen ceruzával mellé van húzva egyetlen mondat.
Ha már igy esett, fogom és átgereblyézem ide, Tusvárosba:
"A közjólét megkivánja a hazugságot, az árulást és a tömegmészárlást; de engedjük át ezt a munkát alkalmazkodóbb és hajlékonyabb felebarátainknak..."


A könyvet nyitva leforditottam az asztalra. Elcsábitott, amit frissen vásároltam fenn az irószer osztályon: egy füzetke, a japán iskolások által használt simalapú füzet miniatűrje. Hozzá egy toll.

Itt az a szokás, hogy az iskolai füzetek boritója szines fényképekkel és rövid magyarázatokkal tanit is valami érdekeset. Ez történetesen a pandát és közeli rokonait mutatja be, a mosómedvét és a kis vörös macskamedvét - parányi világtérképpel, melyen az elterjedési területük van feltüntetve.
Ahogy firkálgattam ezt-azt, széket, táskát, amit magam körül láttam, egyszercsak észreveszem, hogy az áruházi papirzacskóból kinyúlik egy kis fekete mancs, és szólásra jelentkezik.
- Tudod mit? Rajzolj le engem!
- De hisz már ott vagy a boritón.
- Éppen azért.



Betelt a füzet együltő helyemben, csak a szinezés maradt otthonra.

Lehetne vele játszani, kaptam kedvet, vajon ki mit kezd egy ilyen kis füzettel? Mit ir vagy rajzol bele? Ajánlgattam többeknek, de egyedül N. B. barátom kisfiát ihlette meg, Budán, fogott egy cerkát, s telerajzolta az ő varázslatosan szép, valódi és képzelt állataival.



Ami a saját rokonságomat illeti, anyai nagybátyám volt az, aki egyszer fogta magát és távoli földrészre költözött. Nem bambuszligetbe, hanem mérsékelt övi őserdő mellé, oda nősült, Kanada nyugati oldalára.
Ő mesélte egyszer, hogyan kopik meg az ember anyanyelve idegenben. A faleveleket fésülgette össze a fűből, és hiába törte a fejét, nem és nem jutott eszébe a kezében tartott eszköz magyar neve. Hosszú nyelű, fogakban végződő, ezerszer használta már, hiszen igazi kerti ember, sőt kertészmérnök. Hogyan is mondják magyarul?



Japánban ezt az eszközt hagyományosan bambuszból készitik. Karmai nem T alakú fémből hajolnak ki, hanem legyezőként szétterülő ágakból.
Nevét igy ejtik: "kumade". Két jel összetétele: 熊"medve" és 手"kéz" - egyszóval medvemancs.