téli napforduló

Éles holdsarló, előtűnő csillagok, valószinűtlenül tiszta kékség. A narancsszin égi bálnák sötétszürkébe komorodnak.

Bancsi "évfelejtő" vacsorára indul Minamiuri Yoshióval a Szentély-Forrása negyedbe, s most a peronon ácsorognak, vonatra várva.

Régi kis állomásukat maga alá gyűri és már majdnem készen csillog fölöttük az aránytalanul magas, fém és beton állomás-palota.
Az öreg peronról, melynek napjai meg vannak számlálva, éppen keresztüllátni egy pár napja kiégett ház ablakán - túloldalt a hatalmas fenyőre, s a buddhista szentély temetőjében a sirkövekre.
A családnak az agg nagymama kivételével sikerült megmenekülnie.
Ő még emlékezett arra az időre, amikor itt körben a vasút mentén rizsföldek áztak-zöldelltek, s néhány elszórt ház egyike volt az övék.

Hideg szél seper át a peronon.
Máris sötét van.

A hangosbemondó most akadozva bejelenti, hogy három megállónyira, Fudzsi-Néző-Dombnál, valaki a sinek közé esett. Mindkét irányban leállnak a vonatok, meghatározatlan időre.

Ez tizenöt perc.

Egér-forma felhő halad a nyugati égen.

- Téli napforduló - szól Minamiuri - winter solstice. Azt jelenti, hogy tehetetlenségi ponton vesztegel a Nap.
Azután minden jóra fordul.
Érted? Tökjóra.