a belei, valami belső láztól

 

Hogy becézte aztán ezt a sárgás, finom bőrkönyvecskét! A könyökével tisztogatta, mert sok volt még rajta a plezúr s a föld, labdakorából... Ebbe a könyvbe mindent bele akart írni. Még nem tudta, hogy mit kellene, de tele volt izgalommal s izgatottsággal, csak a gondolatára is, hogy ezt ő mind teleírja. A gyomra mindig idegesen remegett, a belei, valami belső láztól, ha erre a könyvre nézett, ebbe ő valami olyan szépeket akart írni, amilyet még senki soha... ő nem tudja, hogy mit, de nagyon szépet...

(Móricz Zs.)