sengai 180

Harmóniavirág                                

Óvodások rajzolnak a teremben, harminc nagycsoportos. Önkéntelen csivitelésüket hallgatom, itt-ott pár szót váltunk, dícsérem őket, s akit kell, bíztatom. Havonta egyszer járok ide.

      A Cseresznyevirág óvoda emeleti szobája hasonlít egy tanteremre: kis asztalok és székek vannak benne, kevés játék, egy akvárium, és nagy zöld tábla krétával. A teljes falon végignyúló ablakon tágas kilátás nyílik a mezőre. Az édesburgonya és rokonai, zöldség ágyások, a mezsgyék szélén virágok, pampaszfű csíkok. Emitt kecskék legelésznek, amott az üdezöld, elárasztott rizsteraszokra fehér kócsagok szállnak. Végül a horizontot lombos töltés zárja, a folyó hullámaiban önmaguk árnyékát kereső fák.

      Nem közvetlenül az óceán partján fekszik a falu, de itt minden út vagy a tenger felé vezet, vagy be a szigetre, ahogy mondják: “a hegy felé”. Az épület túloldali, északi ablakaiból hatalmasan látszik a Fudzsi hegy. A rajzokon is feltűnik olykor, mint a táj jelvénye, ha persze nem is olyan egyetemes teremtőerő, mint gyerekrajzokon a nap.

      Ma az óvónő mesét olvasott fel, és a gyerekek ahhoz rajzolhatnak bármi kedvükre valót. A történetet ráadásul félbevágtuk, hogy aki tudja, képben fejezhesse be. Andersen: A kis hableány, egy rövid változatban. A sellőlány már megpillantotta a tengerről a hajón a királyfit, ám még nem tudjuk, sikerül-e megismernie? Képes-e meghaladni sellő-voltát?

      A szél ma ideröpített egy mese kezdeményt, ez találkozott a gyerekek képzeletével s mindazzal, ami épp erre a pillanatra jellemző: milyen kedvvel ébredtél és jöttél az óvodába, ki ül melletted, milyen szögben esik a fény a lapodra. Jókora, 38x53 cm-es lapra rajzol mindenki, saját tizenhat színű zsírkréta készletével. Ugyanazon tőből harmincféle változata születik a mesének a szemünk láttára. Minden egyes gyereké egy kicsit más, egyéni, még azé is, aki csak valakiét másolni igyekezett, noha sokuknál a történet folytatása még se nem képi, se nem szóba foglalható, hanem csak tudat-közelben kószáló sejtés, illat, hangulat. Amikor elkészülnek, néhányukat kiszólítom az osztály elé: Mutasd be és meséld el, mit rajzoltál? Milyen folytatást találtál ki?

      Az első jelentkező egy kislány, Waka, ő áll mellettem a tábla előtt, melyre mágnessel fölcsíptettem a rajzát. Waka határozott, erős kislány, az a típus, akire nehéz helyzetben is számíthatunk. Pedagógus-gyerek, az édesanyja tíz éve került ide mint kezdő óvónő.

      Álló helyzetű rajzlapján fönn egy égszínkék sáv az ég a nappal, lenn egy kék sáv a nyugodt tenger, s a kettő közötti fehéren hagyott széles mezőben áll balról a sellőlány, jobbról a királyfi. Szembe néznek velünk. Tündöklően egészségesek. A mese esszenciája jelent meg a képen, a találkozás.

      Waka rámutat és sorra megnevezi a részleteket. Balra a sellőlány sudáran, egyenes tartással áll a vízen, csak farkuszonya hegye merül a tengerbe, hajában színes masni, s mintha hunyorítana mindkét szemével. Teli szájjal nevet. A fiú jobbra följebb a levegőben áll, kisebb a lánynál, tágra nyílt szemekkel, hatalmasan mosolyog. Kettőjük között úszik a hajó, velünk szemben, formájára nézve egy vízen álló tojás, alsó- és fölső fele más-más színű, és három fűzöld, kerek hajóablaka van. A fiú oldalán a lapszélen egy izmos, ember-méretű sárga tulipán, szinte szereplő ő is, mintegy a megtestesült életöröm.

      - És azután hogy lesz? - kérdezem.

      - Fölmennek a királyfival a szárazföldre, a hegyre.

      Waka sellőlánya jól érzékelhetően egyenrangú a királyfival, ahogy ő maga is éppoly erős és nagy, mint fiú társai.

      - És mi történik utána? Hogyan élnek?

      - Elmennek a tengerbe.

      Igen, uszonyával a sellőlány a szárazon nem képes megélni. Hallani vélem ebben a fordulatban a közmondás-erősségű szabályt is, ami átvihető az ételről az életre: ebédedben mindig legyen valami a hegyről és valami a tengerből is. Rizs és hal. Zöldség és tengeri fű. Waka láthatóan nagy erőfeszitést tesz, de mintha még nem tudná olyasfajta nyugvópontra vinni a két szereplő kapcsolatát, ahogy azt egy felnőtt optimálisnak képzeli. Elsodor a kíváncsiság, tovább faggatom:

      - És azután?

      - Fölmennek a hegyre.

      Észre kell vennem, hogy már csak megfelelni igyekszik, nem szabad őt tovább kérdezgetni. Körben jár - ha úgy nézem - a két fókuszpont, a fiú és a lány meghatározta ellipszis pályán. Ám amíg rajzban, érzésekben egy mesét alakít, a felszín alatt már saját élet-forgatókönyvén dolgozik.

      A mese végét nem szavakkal tudatja, hanem az alakok, a színek egymással való beszélgetéséből sejlik föl. Három sötétkék, tojás alakú felhő áll az égen összesimulva, egymásba folyva, a sellőlány fölött. Színük azonos az uszony kékjével, melynek alsó szegélye hármas fodrozású, mintha egyúttal talpig érő szoknya lenne. A sellőlány blúza ugyanaz a piros, ami a napé, mely enyhén szív alakúra sikerült, s a jobb felső sarokban, a fiú fölött tüzel erős, lila színű sugaraival. A fiú bal- és jobboldali ingujja, s ugyanígy a nadrágszárai is más-más színűek: a kép széle felé esőek barnák (mint talán a szántóföld lehet fönn a szigeten), a sellőlány irányába esőek viszont a tenger és a sellőuszony kék színeit viselik. Ingmelle zöld, mint mellette a tulipán szára (s a vetés lehet a szigeten), s így összességében a királyfi öltözéke egy vidám, a lánnyal együttérző harlekinére emlékeztet.

      Jó játszótársai lesznek egymásnak.

      Beszélik, hogy a világ minden története összefügg egymással. Rejtett szálakon a mesék szervesen kapcsolódnak a földgolyó valaha volt összes többi meséjéhez. Úgy születnek, ahogyan a növények: magból bújnak ki, s aztán a növényekével azonos törvények szerint szöknek szárba, edződnek viharban-aszályban, érik őket merész mutációk. Növényi módra ojtódnak be és kereszteződnek, nemesednek, ágaznak egyre tovább és tovább.

      Ha a “waka” hangsort meghalljuk, leginkább erre a jelentésére gondolunk: fiatal. Vagy így is érthető: japán dal, s a hagyományos japán verset jelölik ezzel a szóval, leginkább az öt-hét-öt-hét-hét szótagos rövid formát. Leírva viszont, az azonos hangzású írásjelek rengetegéből válogatva már sok más értelem is adható neki. A kislány, Waka, a neve szerint virág is egyben, mert két írásjele a WA: harmónia és a KA: virág.

      Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szépséges szép óvónő. Amint nap nap után gondját viselte a kicsiknek, tanította őket és játszott velük, arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is férjhez megy és anya lesz. Vajon milyen babája születik? Milyen írásjelekkel, milyen nevet választanak majd neki?