tetű úr elbitangol (2)

Behívtam a szupervízorrt a konyhába:
- Igyon velem egy zöld teát.
Leült, és a táskájából lapokat szedett elő. A legújabb vízfestményeit hozta. Sorravettük és részletesen végigbeszéltük őket: mit jelentenek az egyes vonalak, ecsetnyomok, hogyan keverte a színeket, miért épp ide vagy oda toccsantott egyet-egyet, melyik terület lett erősen elmosva, bő lével elárasztva. Megrázóan őszinte, nyersen igaz képek voltak.

Elszaladt az idő.
Épp belekezdett volna, hogy a környék pletykáit rámzúdítsa, amikor megszólalt a vízóra:
- Brekk!... Brekk!... Brekk!... Brekk!
- Hoppá! - pattant föl a derék ellenőr - Itt se vagyok. A parkban le kell még olvasnom a tavirózsákat. Minden levelet, egyenként.


Dübörgő lépteivel máris a gang végében járt. Ott mégsem bírta megállni, hogy vissza ne szóljon:
- Képzelje csak, az egész környék mitől hangos: egy kislánynak a játszótérről elveszett a plüss macija.
Elcsámborgott?
A föld nyelte el?
Vagy elemelték? Bizony, ez is meglehet. A gyanú egy különös tetűre terelődött...

Nyeltem egyet, de a szemem se rebbent. Némán behúztam az ajtót.
Tetű úr, merre jársz?