a halkály - (1)

- fordítás -

Nagy fába vágja a fejszéjét, tudja jól. Szeretné japánra fordítani V. A. egy-két versét. Ezért kérte, hogy ebédeljünk együtt, és pár homályos helyet beszéljünk meg.

Az első vers: Jó a világosság.
Egresbokor tüskéi között, kitárt szárnyakkal egy halott harkály, nemzetsége legfiatalabbja, madártársai hurcolták ide a holttestét az éjszaka, s most itt, nem messze az almafától, a reggelben mintha az ő harkályfején át kapnánk a napfényt, az ő érdeméből lenne világosság.
(Ragyogó feje, magányos napkorong, rőt fényt szór a kertre.)

- Olyasmi, mint a keresztre feszített fiú, ugye?
- Úgy tűnik - bólintok.
- Miért éppen harkály szerepel a versben? Lehet ennek jelentősége?
- Talán, mert fát kopácsol, mint az ács. És jót tesz a fának, megszabadítja a férgeitől.

Később eszembe jut, hogy a harkály feje piros. S a tüskék úgy veszik körül, mint valami töviskoszorú.