A háttérben egy vulkán

HARMAT ÉS MENNY

Mi lehet szebb - kérdezted - mint téli éjszakán hőforrás vizében ülni a szabad ég alatt, és merengeni a csillagokon?
 A kivezető palló japán ciprusból, illatos hinoki deszkából készült, akárcsak benn az előfürdő-terem padlója és fala, az öltözőszekrénykék reteszestül, minden famunka, a zsámolyod is, melyen a tükör előtt kucorogva a hosszú, ihletett megtisztulási rítust végzed: a mosakodó dézsácskából vizet meregetsz, s ciprus illatú szappannal alaposan, minden hajlatát ledörzsölöd testednek, az égő háznak, mielőtt az apró törölközőt meztelenséged elé tartva kilépnél a szabadba, a sziklamedencéhez.
 Téli hegyek csendje. Az ágak között éles, hanyatt dőlt holdsarló ragyog.
 A tűzforró vízből karnyújtásnyira háborítatlan avar, mohos ágak, feljebb hófoltok, fenyők, cédrusok, japán juhar, amott egy cserje még megőrizte bíbor levelét; a metsző, tiszta levegőben halljuk a bújkálva ereszkedő patakot.
 A fogadóban már vacsora után kihúztuk a tatamira és egymás mellé simítottuk matracainkat, miután átszellőzték magukat a délelőtti napsütésben.
 Most még nem fogom a kezed; nem egymásra, hanem azonos irányba nézünk. Sziklának vetett tarkóval a téli csillagok alatt; nyakig forróságban, harmat-és-menny-fürdőben. December huszonnegyedike van, a szeretők ünnepe.

 
ŐRIZZÜK A TISZTASÁGOT

Celluxszal ragasztották a cédulát egy öreg tokiói fürdőház legapróbb helyiségének falára, annak a puritán helyiségnek a falára, ahová a férfiak (persze éppígy a nők is, az ikerépület másik felében) fürdés előtt, vagy méginkább utána, az öltöző-társalgóban felhajtott doboz sört vagy üdítőt követően szaladnak ki, és guggoló testhelyzetben meditálnak egy percet.
 Ilyenkor éppen az arcunk előtt voltak a kézzel odavetett írásjelek: őrizzük a tisztaságot.  Olyan könnyednek, pillanatnyinak tűnt a cédula, hogy azt hihetted, egy huzat lekapja, a cellux kifárad, egy szórakozott vendég letépi, netán egy morcos vendég fogja levakarni, miközben így dörmög magában: jó, csak őrizzétek, de engem már ne neveljetek. Ám mindez soha nem történt meg.
Egy hónap múlva, egy év múlva sem. A kis tolóablakon a február hidege áradt be, vagy az augusztus heve, tájfunok táncoltak odakinn, új épületek nőttek fel, új szumó-csillagok emelkedését jelentette a tévé az öltözőben és újabb miniszterelnökök hullását - a cédula kitartott.
 Barátokkal vagy viszkető keresztény hittérítőkkel szaunáztunk és a cédula megvolt; bunyós filmekre ottragadtunk és a cédula megvolt; tetovált, szigorú szamurájok érkeztek, bő habbal csutakoltak, tusoltak, borotválkoztak és az őrizzük a tisztaságot megvolt; egész nyáron a fürdőház felé se néztem, mert a strandon tágasabb - és a cédula megvárt. Békésen simult a buddhista deszkafalon.
 Tíz év telt el. Egy este zárva találtuk a fürdőházat. A várakozás és balsejtelem napjai után egy őszi reggel eszkavátor gördült be a kis utcába, sárga, erőteljes jószág, afféle betonnyűvő kölyök-Godzilla. A fürdőházat ripsz-ropsz lebontotta.
 Tépőfogaival leszaggatta a tetőt és ráköpte-hullatta egy billenős teherautóra. Bekapta a kazánt, átharapta annak hosszú kéményét s a falakat. Szétroppantotta a deszkaemelvényt az épület szimmetriatengelyében, ahonnan az üzemeltető idős házaspár a női és a férfi oldalt is ellátta. Szétmarcangolta az esernyőknek való, a cipőtartó és a ruhás faszekrénykéket; elropogtatta a szauna  homokóráját meg az öreg fali ingát, behabzsolta az alig kibírható forróságú medence türkizkék csempéit, a képregény-kötetek vaskos salátáit és a frottírtörülköző halmokat. Roppant állkapcsával bekapta a pénteki szünnapokat, a szumó közvetitéseket, az üdítős üvegszekrénykét és a félbemaradt beszélgetéseket.
 Alkonyatkor végre beszüntette a zakatolást, szusszant egyet és megnyalta a szájaszélét. Valamit azért csak meghagyott egy későbbi munkanapra: az épület teljes hátsó falát, rajta a fürdőházak hagyományos, medence fölötti freskójával.
 Aki másnap délelőtt arra sétált, végre - mint egy különös szabadtéri kiállításon - egybefüggően láthatta a kompozíciót, melynek egyik fele, a női vagy a férfi oldal eddig titok volt előtte. Ha megharapdálva és mélyen repedezve is, az édes őszi napsütésben felragyogott a táj: a hívogató öböl, a tengerpartot ölelő mohos, erdős lankák s a háttérben kackiásan az égnek meredő Fudzsi hegy.
 Na, és a cédula? A néhai céduláért vajon fáj-e valakinek a szíve? Fáj, ám úgy tűnik, ha nem is látható már testi mivoltában, szelleme itt is, ott is reinkarnálódik - tízezer alakban.


AZ ANGYAL TOLLRUHÁJA

Te is meglátod - magyaráztam, amint fröcskölve, játszadozva, tenyerünket a habokon kacsáztatva haladtunk befelé -, hogy a sósvizi keresztény viadalhoz éppen ilyen lankás, szeliden mélyülő tengeröböl az ideális. És legalább két résztvevő.
 Egy kicsit beljebb állunk meg, úgy, hogy kinek-kinek a nyakáig érjen a víz. Arccal a part felé. Látod, én igazságosan valamivel mélyebbről indulok. Melyikőnk ér ki előbb a partra? Egyetlen feltétel legyen: nem szabad a római pápára gondolni.
 Úszva vagy gázolva, evezve, hanyatt vagy farolva, ahogy tetszik. Ám mihelyst eszedbe ötlik a pápa, megtorpansz, és elkiáltod - egy Dosztojevszkij-hős nevét. Csak úgy haladhatsz tovább.
Ezek a szabályok.
 Tűz!
 
Kőhajításnyira vagyok a parttól, s amott elől, a fröcskölő habokon át sejtem szirom-finomságú válladat.
 
Kőhajításnyira vagyok még a parttól, a szép fövenytől, az üdülőből kölcsönzött napernyőnktől, a három vén, bozontos pálmától. Lent algákkal síkos köveket tapintok, alattomos kagylók karcolnak, a nyakamhoz undok tengeri fű csap - Nasztaszja Filippovna! - sikoltod, én lecövekelek egy sejtés okán, bűnön innen, bűnhődésen túl, a fülemben leszerepelt Karamazovok, a torkomban sós, algás habok, a nyelvemen - hogy is hívták, a Fehér éjszakákban?
 
Kőhajításnyira voltam még az üres, elhagyatott parttól, a népmesék tengerpartjától. A vihar-szaggatta fenyőkön túl, a tavaszi párák fölül kimagasodott a Fudzsi hegy havas csúcsa. Amott a fövenyre kivetve árválkodott eltévedt halászcsónakom és az üres háló.
Ámde emitt!
Fiatal fenyő ágán leng levetett köntösöd. A tollból növesztett angyali ruha!
Erőmet végsőkig feszítve gázolok-futok felé: ha el tudom kapni előled, velem maradsz, nem reppenhetsz vissza fénysugárként az égbe.
 A földöntúliak méltóságával néz le rám a Fudzsi - kívül jég, belül tűz.