later

Az 52. emeleti kiállítótérhez gyorsliftek hoznak fel, s innen, a Roppongi Hills felhőkarcoló tetejéről akár a láthatárig körbe-körbenézhetsz a gigantikus fővároson.
A mester, akinek a képei-írásai előtt állok, maga is az emberi tudás gyökércsúcsán alkotott, a világ egyik legfejlettebb kultúrájában. Nyilvánvalóan nem ide szánta a műveit. Egészen más célja volt velük. Próbálom elképzelni az ő országát.
(Aztán próbálok elképzelni egy tündöklően értelmes külföldi kisfiút, aki később a szüleivel arra a déli tájra menekült. Vajon ő miket rajzolt a porba, mit játszott, kiktől tanulhatott, mielőtt lebarnulva visszaindult a hazájába?)
Elidőzök egy kócsag képe előtt. Micsoda letisztult, elegáns vonalak! Micsoda halálbiztos és könnyű kéz!
Végül a mester palettája az, ami úgy velem marad, hogy más szemmel nézek ezentúl az íróasztalomra. Kiállították üveg alatt azt is. Egy kis falemezke néhány kerek bemélyedéssel a festékeknek, s a betűkhöz-rajzoláshoz egypár kihegyezett, szerény pálcika. Valakinek nagyjából ennyi felszerelésre volt szüksége.

Tiszta a paletta. Régesrég felszikkadtak róla a festékek. Csak az egyik kis bemélyedés mellett sejlik némi tus nyoma: halk hírmondó, bő háromezer évvel ezelőttről.