Fürdőző

(tokiói rajzok - 2.)

Enyhén rózsaszín, szól egy női hang a hátam mögött.
A férfihang visszakérdez, s az asszony meséli: halvány, egészen halvány rózsaszín.
Az áprilisi szélben a rágyújtással bajlódom, s miközben hátrafordulok, az első füstfelhőn cseresznyevirág szirmok havaznak át.
A férfi vonakodik visszaengedni az ágat, melyet két tenyerével és tíz ujjbegyével végigsimogatott.
Az asszony tartja a hosszú fehér botot, amíg ő a habokban fürdeti arcát, összes lélegző pórusát.
Aztán belékarol.
Irány a zebra, a zajzuhatag, a hűs metróállomás.